A brit külügyminisztériumnak és az amerikai külügyminisztériumnak nagyon is az
volt a célja, hogy az újonnan kikiáltott Izrael Államot minél hamarabb legyőzzék, hogy
megőrizzék a brit hatalom stabilitását a térségben.
De aztán valami teljesen váratlan dolog történt: a zsidók győzni
kezdtek.
Ennek eredményeképpen, miután a britek a háborút részesítették előnyben, hogy
Izraelnek gyors véget vessenek, a briteknek aztán véget kellett vetni a háborúnak,
hogy megmentsék összeomló arab szövetségeseiket.
És a leleményes külügyminisztériumnak megvolt a szükséges orvossága, amelyet az
engedelmes külügyminisztérium azonnal támogatott:
- június 11-én az ENSZ Biztonsági Tanácsa 26 napnyi harc
után teljes tűzszünetet rendelt el. Ha az izraeliek július 9-én nem
folytatják a harcokat, Izrael nem alakulhatott volna ki életképes
államként.
Még így is ez adta meg a mintát minden későbbi ENSZ-fegyverszünet számára a térségben:
amint Izrael ellentámadást indít és győzni kezd, az ENSZ
Közgyűlése azonnali tűzszünetet követel és egyre nagyobb nyomás
nehezedik az ENSZ Biztonsági Tanácsára, hogy ténylegesen
elrendelje azt.
De itt véget ér a folytonosság. Minden más, sőt nagyon más most, hogy Izrael
erősebb, önállóbb katonai hatalom lett.
- Az USA minden bizonnyal segíthet a Hezbollah elrettentésében
- és az egyetlen hatalom, amely lefegyverezheti a Vörös-tengeren és a Szuezi-
csatornánál fenyegető Houthi-fenyegetést. - De csak Izrael tudja harcképtelenné tenni a Hamászt, amely a Gázai övezetben
egyik sikátorban, alagútban és bunkerben harcol a másik után.
A Biden-kormányzat nagyon is indokoltan arra kérte az izraelieket, hogy siessenek a
harcokkal, ahelyett, hogy a gázai civilek szenvedését hosszabbítanák meg.
És ugyanilyen ésszerű módon a Biden-kormányzat arra kérte az izraelieket, hogy kevesebb
légi erőt, kevesebb tüzérséget és több gyalogságot alkalmazzanak a civil áldozatok
csökkentése érdekében.