Ennek ellenére a szövetségesek a Szovjetunió megtámadására irányuló
tervei tovább folytatódtak, áttérve a Pike hadműveletre, a szíriai és iraki
bázisú bombázószázadok segítségével a szovjet kaukázusi bakui olajmezők
megsemmisítésére, miközben Törökországot és Iránt is megpróbálták bevonni
a szovjet kaukázusi olajmezők és Sztálin elleni támadásba.
Erre az időpontra a szovjet mezőgazdaság erősen gépesítetté és az olajtól függővé vált, és a
szövetséges stratégák úgy vélték, hogy a szovjet olajmezők sikeres lerombolása
megszünteti az ország üzemanyag-ellátásának nagy részét és ezáltal éhínséget idézhet elő,
amely lerombolhatja a gusztustalan kommunista rezsimet.
A szövetségesek ezen feltételezései gyakorlatilag mindegyike teljesen téves volt.
Németország olajának csak egy kis része származott a szovjetektől, így annak
megszüntetése csekély hatással lenne a német háborús erőfeszítésekre.
A későbbi események hamarosan bebizonyították, hogy a Szovjetunió katonai szempontból
rendkívül erős volt, nem pedig gyenge. A szövetségesek úgy vélték, hogy a meglévő
bombázók tucatjainak néhány hetes támadása teljesen elpusztítja az olajmezőket, de a
háború későbbi szakaszában a sokkal nagyobb légi támadások csak korlátozott hatással
voltak máshol az olajtermelésre.
Sikeres vagy sem, a Szovjetunió elleni tervezett szövetséges támadás a
világtörténelem eddigi legnagyobb stratégiai bombázását jelentette volna, és
1940 első hónapjaira ütemezték és ütemezték át, végül csak azután hagyták abba,
hogy a német hadsereg átlépte a francia határt., körülvette és legyőzte a szövetséges
szárazföldi erőket és kiütötte Franciaországot a háborúból.
A győztes németeknek volt szerencséjük megszerezni az összes titkos dokumentumot a
Pike hadművelettel kapcsolatban és jelentős propagandapuccsot hajtottak végre azzal, hogy
kiadták azokat faxon és fordításban, így minden hozzáértő egyén hamarosan tudta, hogy a
szövetségesek a szovjetek megtámadásának küszöbén álltak.
- Ez a hiányzó tény segít megmagyarázni, hogy Sztálin miért maradt annyira
bizalmatlan Churchill diplomáciai erőfeszítéseivel szemben
Azonban több mint három nemzedéken át teljesen kizárták gyakorlatilag az összes nyugati
történelemből azt a figyelemre méltó történetet, hogy a szövetségesek hogyan kerültek olyan
közel a háború elvesztéséhez a Szovjetunió megtámadásával.
Ezért, amikor felfedeztem ezeket a tényeket Sisley Huddleston, egy vezető angol-francia
újságíró 1952-es visszaemlékezésében, kezdetben azt hittem, tévedésben van:
Nem sokkal később azonban saját meglepetésemre találkoztam egy olyan cikkel és
kutatással, mely mindent megváltoztatott.
Ezt is és a teljes anyagot elolvashatjátok itt, ha kéritek: