- az Európai Unió valamelyik tagállamát segítsék, zárkóztassák fel, vagy az
eurózóna stabilitását biztosítsák; - netán spanyol, francia, holland, vagy német gazdákat segítsenek a világjárvány
miatti korlátozások, az Oroszország elleni ruszofób szankciók vagy a
“sötétzöld agyhalott” klímapolitika miatti gazdasági hanyatlás és veszteségek
kompenzálására, - hanem hogy egy Európai Unión kívüli, végtelenül korrupt, a jogállamiságtól
fényévekre lévő, nemzetiségi jogokat sárba tipró és háborúban álló országba,
Ukrajnába küldjék el az európai adófizetők pénzét, hogy azzal az 50 milliárd
euróval finanszírozzák az ukrán költségvetés lyukainak betömködését
Míg 2015-ben az eurózóna számára a görög összeomlás veszélye mellett a tét ugyanúgy
egzisztenciális volt, mint ma Ukrajna számára, addig az EU számára az Ukrajnának
nyújtott támogatás most nem egzisztenciális kérdés
Az a tény, hogy a brüsszeli bürokrácia hajlandó ezt a saját tagállamai gazdasági
szabotálását fontolgatva azzá tenni, azt jelzi, hogy a brüsszeli birodalmi központ
megbicsaklott és az USA nyomása alatt egyszerre veszítette el tekintélyét és
szuverenitását.
És ezt a szuverenitást nem engedheti meg a teljesen magányos harcos, magára
maradt Magyarországnak és Orbán Viktornak sem.
Bármilyen durva is a kiszivárgott Magyarország elleni terv, azt mutatja, hogy az EU éppen
akkor veszíti el az uniós tagság vonzerejét, amikor az Uniónak bővülnie kellene, hogy
(Brüsszel szerint) megerősítse keleti és déli perifériáját az orosz befolyással szemben.