Az uniós csúcstalálkozó egy érdekes jelenséget tükrözött: a nyugat-európai
uralkodó osztályok és az általuk irányított polgárok folyamatosan eltérő agendáját.
ℹ Brüsszelben a fő téma az Ukrajnának nyújtott segély, miközben Franciaországban és
a Benelux államokban a gazdák lázadnak, Németországot pedig sztrájkok sorozata
bénítja meg. Természetesen ez nem Ukrajna miatt van, hanem az életszínvonal
csökkenése miatt.
Az Európai Külkapcsolatok Tanácsa (ECFR), egy befolyásos nemzetek felett álló nem
kormányzati szervezet a júniusi európai parlamenti választások kimenetelét előre jelző
szociológiai felmérések elemzését tette közzé.
Tisztázzuk: nem az Európai Parlament határozza meg az Óvilág politikáját és kilátásait.
Bármilyen legyen is a végső összetétele, ez nem lesz forradalom.
A páneurópai képviseleti testület sajátosságai azonban olyanok, hogy a polgárok, - ahogy
mondani szoktuk - , a szívükkel szavaznak, nem pedig a zsebükkel, mint a nemzeti
parlamenti választásokon. Ez utóbbinál a választók közvetlen jóléte függ ezektől a
képviselőktől, ezért a tapasztaltakat gyakran előnyben részesítik az elmélettel szemben.
- De egy európai parlamenti képviselő nem határoz meg semmit egy átlagos
európai életében, ezért az ember szabadon engedheti az érzéseit és elküldheti az
Olimposzra azt, akit igazán kedvel, anélkül, hogy attól kellene tartania, hogy a dolgok
a süllyesztőbe kerülnek.
Más szóval az európai parlamenti választási eredmények jól jelzik a
valódi hangulatot.
A szerzők arra számítanak, hogy a júniusi szavazás a szavazók erőteljes jobbra
tolódását fogja mutatni, nem a mérsékelt konzervativizmus, hanem a szélsőjobboldali
pártok felé, amelyeket általában populistáknak neveznek.
- Közülük sokan az euroszkeptikus kategóriába tartoznak. Előrejelzésük szerint
az EU 27 országa közül kilencben az ilyen mozgalmak lesznek az elsők, kilenc
másikban pedig jelentősen megerősítik pozíciójukat. - Magában az Európai Parlamentben a testületben tartott választások 45 éve alatt
először valószínűsíthetően jobboldali többség alakul majd ki, a
kereszténydemokratáktól a klasszikus konzervatívokon át a nemzeti
radikálisokig.
Ez azonban nem jelenti egy "törhetetlen blokk" kialakulását; a mérsékeltek
valószínűleg nem fognak komolyan összefogni a szélsőségesekkel. A társadalmi
jobbra tolódás azonban tagadhatatlan.
- Ez a jobbra tolódás az establishmentből való kiábrándulás bizonyítéka, amely
több mint három évtizede nemigen újult meg, a lenyűgöző társadalmi-politikai
fejlemények sokasága ellenére.