A következő etap az észak-koreai támadás lesz valamiféle formában – ezt most még
nem tudhatjuk – Dél-Korea és Japán ellen.
Nem fogja elfoglalni ezeket, mert nem tudja, de a puszta háború elég lesz ahhoz, hogy a
két ország kikapcsolódjon kicsit a Világ, de legfőképpen a Nyugat gazdasági
körforgásából.
Ma már ugyanis – véleményem szerint – nincs igazából olyan dolog, amit csak ezekben az
országokban gyártanának, Kínában pedig nem. Ellentétben a Nyugattal, amelyiknek nagyon
is van abszolút értelmű kitettsége ezen országok gyártmányai felé.
A cikk utolsó két mondata külön figyelmet érdemel, mert kifejezi azt a tökéletes
tévedést, ami belehajtotta a Nyugatot az ukrajnai háborúba, ami nem engedi, hogy
kikecmeregjenek a közel-keleti háborúból.
Az Egyesült Államok ereje több mint 70 éve tartja fenn a békét a Koreai-
félszigeten. Semmi sem indokolja, hogy ezt ne folytathatná.
Az első mondat igaz. Azzal a megszorítással, hogy a hidegháború alatt ehhez a
Szovjetunió és Kína is hozzájárult. Ami viszont a zárómondatot illeti, az teljes tévedés.
Annak az inverze az igaz.
Mert ma már semmi sem indokolja, hogy azt higgyük az USA képes fenntartani a békét
a Koreai félszigeten.
Az Ukrajnában elszenvedett katonai és politikai vereség, a Közel-Kelet mocsarának
terjedése, az egyre súlyosbodó belső feszültségek (amik a mélyben jóval nagyobbak