"Akkoriban biztosak voltunk benne, hogy
[hamarosan] megnyílik egy északi front és mi is
szembe fogunk nézni a Galilea megszállásával, egy
olyan forgatókönyvvel, amelyről már nagyon-nagyon
régóta beszéltek. Nagyon nagy volt a félelem.
Ezért összepakoltunk, fogtuk a gyerekeinket és
elmentünk" - emlékszik vissza Atalia.Nem ő volt az egyetlen. Ahogy a déli harcok fokozódtak, mintegy 60 000 izraeli hagyta el az
északi településeket, és talált menedéket a központban és Jeruzsálemben, abban a
reményben, hogy az Iránhoz kötődő Hezbollah milícia rakétái ott nem érik el őket.
A Hezbollah támadásai eddig korlátozottak és kimértek voltak.
A jelentések szerint a mozgalom az ellenségeskedések kezdete óta több mint ezer
Izrael-ellenes támadást hajtott végre. Emellett 48 határ menti helyszínt és legalább 17
települést vett célba. De Regev számára ez jó ok volt arra, hogy ott maradjon, ahol van.
"Még amikor a dolgok [délen] lecsillapodtak, akkor
is rájöttünk, hogy nem mehetünk vissza. A
területünket folyamatosan fenyegették. A
gyerekeknek szóló oktatási intézmények egészen a
közelmúltig zárva maradtak. Többször volt
áramkimaradás az [a támadások által okozott]
infrastrukturális károk miatt, és időnként hosszú
órákat kellett áram nélkül töltenünk".