nyomtatott jegybankpénz, miután tett egy kört a gazdaságban – mondhatjuk – alvó
jegybankpénzzé alakul.
Mi történik azzal a – példában 1 milliárd – euróval, amely az MNB bázeli számláján
van?
A bemutatott „házon belüli átváltás” során a jegybank ehhez az euróhoz eddig nem nyúlt. A
jegybank később ezt az eurót „befekteti”, ezért „értékes”, kamatozó eurózónás
államkötvényeket vesz. Például francia, német, olasz, stb. államkötvényeket. Ez azt jelenti,
hogy a jegybank visszautalja az eurót eurózónás országoknak, és ezért cserébe
eurózónás államkötvényeket kap.
Aztán ez a visszautalt euró adhatja az új kör kezdetét. Ezt aztán az eurozónás államok
újra átutalhatják a brüsszeli közös kalapba.
Ebből Brüsszel újra adhat „EU-támogatást”, azaz az euró mehet újra Bázelbe. A bázeli
euró ürügyén újra nyomtathat a jegybank forintot. Aztán pedig az eurót újra
visszautalhatja a jegybank az eurózónás országokba, amikor azt „befekteti” eurózónás
államkötvényekbe.
Az egész végeredménye, hogy
- az MNB az egyik oldalon egyre több eurózónás államkötvényre tesz szert,
- a másik oldalon pedig egyre több forintot nyomtat a semmiből.
2004 óta kb. 8 ezer milliárd forint „EU-támogatás jött be” az országba. Valójában ennek az
összegnek a túlnyomó része ma is ott hever a jegybank eszközoldalán „devizatartalék”
címen. Ennyi többlet (francia, német, olasz stb.) államkötvénnyel rendelkezik a jegybank
2004 óta. Ezzel párhuzamosan a jegybank kb. ugyanennyi, azaz kb. 8 ezermilliárd forintnyi
jegybankpénzt teremtett a semmiből 2004 óta.
Tényleg kincs a devizatartalék?
Korábban már feszegettük azt a kérdést, hogy vajon a devizatartalék tényleg kincs-e, és van-
e lehetősége erős katonasággal nem rendelkező országnak a devizatartalékát beváltani
valamilyen értékre.
Nézzünk egy példát a helyzet szemléltetésére. Van egy település, ahol a helyi maffiózó
állandóan „hitelbe” vásárol a helyi kisboltban. A boltosnál egyre nagyobb követelésállomány
halmozódik fel a maffiózóval szemben. De mit tud ezzel csinálni? Mennyit érnek ezek a
követelések? Ha végül ezeket a követeléseket nem lehet pénzre beváltani, akkor valójában
az történik, hogy a maffiózó folyamatosan ingyen vásárol.
Ha a „devizatartalék” olyasmi, mint a maffiózóval szembeni követelésállomány, akkor az EU-
nak valójában semmibe nem kerül az „EU-támogatás”.
Ugyanis az eurót, amit „EU-támogatás” címen kapunk, azt visszaadjuk „devizatartalékolás”
címen, a „devizatartalékot” pedig végül nem tudjuk beváltani semmire. Így az egész bonyolult
műveletsorra érdemes inkább egyfajta pénzteremtési engedélyként tekinteni.