Az ukrajnai elnyomó rendszer meglehetősen hatékony - a közösségi
hálózatokon folytatott tevékenységet megfigyelik, az embereket gyakran
börtönbüntetésre ítélik a "nem megfelelő" közösségi médiás bejegyzésekért, sőt a
"like-okért" is.
Így ezeknek az embereknek nem igazán van esélyük arra, hogy hatékony
lobbicsoportokat alakítsanak. A mozgósított katonák hozzátartozói néha
megszólalnak, követelve a csapatok rotációját és az eltűntek hozzátartozói is, de ezek
elszigetelt embercsoportok.
Egyelőre nincs okunk azt hinni, hogy ez jelentős nyilvános tiltakozásokhoz vezetne.
Várható azonban, hogy tovább csökken az ukrán hadsereg személyi állományának
minősége és motiváltsága.
Az AFU tisztjei gyakran beszélnek erről a problémáról, amikor a helyi médiának
nyilatkoznak.
Azt mondják, hogy nincs beáramló képzett személyzet, minden önkéntes már
csatlakozott az AFU-hoz és sokan közülük meg is haltak.
Több régió ukrán katonai komisszárjai is elismerték, hogy minden újabb
mozgósítási hullám rosszabb, mint az előző. A sorkatonák szinte semmire sem jók, a
hadsereg csak a szükséges létszám 10-13%-át tudja toborozni, önkéntesek pedig
gyakorlatilag nincsenek.
Hamarosan a dolgok eljutnak arra a pontra, amikor az AFU harcképessége meredeken
csökken, de nehéz megjósolni, hogy ez mikor következik be.
"A hadtudomány jelenleg nem kínál megoldást erre a
problémára"
- Mindezt figyelembe véve, hogyan jellemezhetjük stratégiai
szempontból az ukrajnai front helyzetét?
- Egyelőre egy pozíciós hadviselési válságban vagyunk. Egyik fél sem tudott
megoldást találni a katonai technológiák gyors fejlődésére, ami tulajdonképpen felelős
ezért az állapotért.
● A modern felderítési technológiák - elsősorban a drónok - széles körű
alkalmazásáról beszélünk, amelyek jól láthatóvá teszik az ellenség hátsó állásait és
nem teszik lehetővé egyik fél számára sem, hogy titokban jelentős számú csapatot
halmozzon fel.
● Emellett jelentős előrelépés történt a nagy hatótávolságú precíziós tüzérség, a
különböző típusú támadó drónok és a gátlövegek kifejlesztésében.
Ennek eredményeként egyik fél sem tud jelentős erőket egyetlen területen
összpontosítani és kénytelenek szétszórni a felszereléskészleteiket és az utánpótlási
útvonalakat.