Túrós játék. A lányok nagy körbe állnak s előttük ülnek náluk kisebb gyerekek
a földön. A nagyobbak a kötényükkel letakarják a kisebbek fejét. Egy a körben
járkál, ez a túró-vevő. Megszólítja az egyik lányt:
— Néni, hogy a túró?
— Úgy sem veszi meg, mert nyüves! — közben megrebbenti a felelő a kötényét.
Tovább megy a másikhoz.
— Néni, hogy a túró?
— Giris-garas hat garas. Ha elnyered, tied lehet.
Erre egyik kívül, a másik belül körbe szalad. Aki előbb odaér az elhagyott
gyerekhez, azé lesz a túró, a másik a vevő, és kezdődhet újra a játék.
Tejesköcsögözés. Ezt már nagyobbak játszották. Lányok, legények - kb. tízen
körbe állnak, egymástól legalább 3 m-re. A hozott tejesköcsögöt, melybe kövecset
is raktak, egymásnak dobálják. Aki hosszabb ideig magánál tartja, annak azt kia-
bálják: Gyorsan, mert megalszik a tej! Aki leejti, az megfizeti az árát. Rendszerint
a legények ejtik le, akiknek a lányok úgy dobják, hogy leessen a köcsög.
Így szereznek a lányok pénzt.
Gráf Zoltán 8. oszt. 1955.
Tejesköcsögözés csak lányoknak. Mikor én nagyobb lány voltam, 1910 körül -
mesélte a szomszéd néni - kimentünk a rétre, vittünk magunkkal egy köcsögöt.
Csak lányok magunk játszottunk 10-12-en. Nagy kört alakítottunk, egy lány a kör
közepén állt. Elkezdtük dobálni a köcsögöt sorba egymásnak, közben a kör közepén
állónak is odadobtuk. Ha valaki nem tudta elkapni, fél lábra kellett addig állnia,
míg újból rákerült a sor és el nem kapta.
Ezt még ma is szoktuk játszani, de labdával.
Hárfai Mária 8. osz.t 1955.b.) NépszokásokA gyermekszokások általában a vallásos ünnepekhez kapcsolódtak. Ma alig
találkozunk velük.
Mikuláskor estefelé mikulásnak, télapónak, krampusznak öltöztek. Láncot
csörgetve járták az utcákat, és akit elcsíptek, azt megijesztették.
Lucázás. Dec. 13-án reggel, vagy előző este a gyermekek szalmacsomóval járták
a szomszéd házakat. A szobában, vagy konyhán a szalmát leterítették és közben
az alábbi mondókát mondták:
Luca, Luca kitty-kotty! Tikai, ludai jó tojók legyenek. A disznónak annyi
zsírja legyen, mint a kútban a víz. Csörgéje annyi legyen, mint égen a csillag.
Szalonnája olyan vastag legyen, mint a mestergerenda. Kolbásza olyan hosszú
legyen, hogy egyik végét a B. I., a másikat a V. Zs. fogja. Luca, Luca kitty-kotty!
Az ajándék persze nem maradt el a jó kívánságokért.
Késő este a legények bolondoztak: az ajtókat betámogatták az udvaron talált
szerszámokkal, még ekével is.
Betlehemezés. A karácsony előtti hetekben volt szokás. A gyermekek betlehe-
mi istállót, jászlat készítettek kartonból. A jelenetet 3-4 gyermek játszotta, közben
karácsonyi és pásztornótákat énekeltek.Madarak voltunk, földre szálltunk!
Búzaszemet csipegettünk.
Jött a vadász puskájával,
Agyonlőtte golyójával.
Hányat mondasz, te?Más.
Egybe-begybe, keszkenőbe,
Szól a rigó az erdőbe!
Csér-csár, Varga Pál,
Egy ki, begyki, eredj ki,
Selyem tikász ugorj ki!Más.
Ló-ló, nyomadék,
Bárány, bárány bökedék.
Üsd ki, rózsám, melyiket,
Ezt a legkisebbiket!(Fekete J-né, 1953)Labdakiütés. Édesapám játszotta gyermekkorában. Minél többen játsszák,
annál érdekesebb.
Két csapatot alakítanak. A „bentiek” kezdik bottal a labdaütést. Mindenki egyet
üthet, az utolsó ütő hármat. Újra csak akkor kerülhet rájuk a sor, ha kiütés alatt
egy kb. 20-30 m-re kijelölt célba ki- és visszafutnak. Ha kevés az idő a visszafutás-
ra, a célnál kint is maradhatnak és a következő ütés alatt befuthatnak. A „kintiek”
igyekeznek a kiütött labdát a levegőben elkapni, vagy a ki- és befutók közül valakit
megdobni. Ha valamelyik sikerül, helycsere lesz: a kintiek bemehetnek, ők lesz-
nek az ütők. Az utolsó, ún. hármasütőnek különösen ügyesnek kell lenni, mert ha
a ki- és befutás sikerül, ők maradnak továbbra is az ütők.
Piller Erzsi 8. o. 1955.
Párnajáték. Egy háznál összejöttek a gyerekek. Az udvarra annyi széket vit-
tek, ahány gyermek volt, és egy párnát. A székeket körbe rakták. Egy gyereknek
bekötötték a szemét, és a kör közepére állították. A többiek székre ültek. A bekötött
szemű a párnával elindult körbe, valakinek az ölébe tette és maga is az ölébe ült.
A széken ülő elmásított hangon kérdezte: „Ki vagyok?” A bekötött szemű 3 nevet
mondhatott. Ha eltalálta, helyet cseréltek, és a másiknak kötötték be a szemét.
Így játszottak az 1890-es években a gyerekek.
Szopori Margit 6. oszt. 1955.
Pénzgurítás. Egy deszkadarabot ferdén a falhoz állítottak és egy krajcárt- élével - legurítottak. A második gurító azon ügyeskedett, hogy az ő krajcárja
az első gurító pénzét egy araszra megközelítse. Ha sikerült, elnyerte az elöl gurító
pénzét. A sorrend mindig cserélődik: egyszer egyik, utána a másik lesz az első
gurító.
Simon Ilona 6. oszt. 1955.