— (Ének nélkül): Látjuk a gazdaasszony szíves szándékát, hogy forgatja a pénz-
esláda kulcsát. Az aprókat félre rakja, az öregeket a regülőknek adja.
(Énekelték 1977-ben Nagy József 60 éves, Markó István 73 éves)
Farsangolás. Régen a farsangolás bizony 4 napig tartott. Kezdődött a farsang-
vasárnapi bállal. Hétfőn és kedden délután újra mentek a legények és vitték a leá-
nyokat a táncba. Kedden este 11 órakor a céhmester beszólt a kocsmába: Legények,
11 óra! Egyet még húzattak a cigánnyal, utána hazamentek.
A negyedik nap - hamvazószerdán - hajnalban folytatták a bolondozást:
egyik része az utcán bolondozott a lányokkal, a másik része kertről kujtorgott,
és a tyúkólból, padlásról összelopkodták a tojást, kolbászt, szalonnát, majd másnap
a kocsmában lakomát csaptak belőle.
(Brummer Mihályné, 73 éves.)
Farsangi bolondok. Az előbbinek egy másik változata.
Farsang utolsó napjaiban hangosak voltak a kocsmák. Mulatság után elmentek
a házakhoz bolondozni.
Egy-egy csoportban volt egy férfi, asszonynak öltözve, seprő és főzőkanál
a kezében. Végigjárták az utcát és bementek olyan házakhoz, ahol eladó leány
volt vagy csinos menyecske. Míg egyik fele – a beöltözöttel az élen - mulat-
tatták az asszonyokat, leányokat, ezalatt a másik fele beosont az éléskamrába,
tyúkólba. Kiszedték a tojást, elvitték edényestül a farsangi fánkot, módosabb
házaktól 1-1 húsoskolbászt vagy sonkát. A fukar háziasszonyok bezárták előlük
a kamrát, de legtöbben szívesen látták őket. Utána a legények a kocsmába gyűltek
össze, ott megették, megitták a zsákmányt.
Ezt a tréfás szokást nagyapám mesélte. Ma már nem játsszák ezt Cenken,
mert bizonyos, hogy egyik háziasszony sem nyitná meg éléskamráját a „farsangi
bolondok” előtt.
Horváth Gabi 8. o. 1955.
A lányok bálba vitele. Régen évente csak 3-4 bált tartottak. A farsangin kívül
pünkösdkor, Péter-Pálkor és búcsúkor. Ilyenkor a legények pintes üveggel végig-
járták a falut. A lányos házba betértek, a háziakat megkínálták egy pohár borral,
és a lány is velük ment.
A kocsmárosok a bálozó leányoknak emlékül egy „csinált” virágot adtak.
Legényavatás. Ez is a farsangi bál keretében történt. A 18 éves legények csak
akkor mehettek bálba, ha az avatásuk megtörtént.
Horváth H. István (87 éves) avatását így mesélte el: „1905-ben avattak legény-
nyé. Az idősebb legények egyenként felemeltek bennünket avatandókat, vízzel,
borral lelocsoltak. Ez volt a keresztelő. Majd mindegyikünk a jelenlévők közül
egy keresztanyát és két keresztapát választott. A keresztanyámat, boros üveggel
a kezemben, megtáncoltattam. Utána a két keresztapám - Tama Pius és Ragats
János – felemelt. A kezemben lévő pintes üveg bort úgy kellett a földhöz vágnom,
hogy az összetörjék. Sikerült. Különben később egy új avatás lett volna. Az avatási
költséget a keresztapa fizette, de másnap nekem kellett áldomást fizetni.”
Májusfa-állítás. Május első reggelén a tehetősebb házak, főleg a kocsmák
előtt láttuk a szép szál, egyenes, magas és felpántlikázott fákat. Az éj folyamán
Karácsonyi éneklés. Karácsony, újév és vízkereszt előtti estén a gyerme-
kek 1-2-3-masával a házakat járták. Az udvarról beköszöntöttek és kérdezték:
Szabad énekelni? Ha engedélyt kaptak, rázendítettek egy szép karácsonyi énekre.
Az énekért néhány fillér, vagy dió járt ki az éneklőknek.
Korbácsolás. Újév előtti napokban volt szokás. A gyermekek fűzfavesszőből
szépfonatú korbácsot fontak, és ismerős házakhoz betérve a következő mondókát
mondták: „Egészséggel, békességgel, hogy az új esztendőben keléses ne legyen,
itt se, ott se, amott se! (Eközben mindig ütöttek egyet a korbáccsal, néha fájdalma-
sat is.)
(Szeneczei Lajosné, 1965)
Húsvéti piros tojás. A tojás festése és ajándékozása ma is divatban van.
A húsvéti locsolkodás inkább újkeletű, mint régi szokás.
Pünkösdi királyné. A pünkösdi ünnepek előtt 5-6 iskoláslány - szépen felöl-
tözve - házról-házra járt. Egy kisebb volt közülük a pünkösdi királyné. Fejére szép
koszorút tettek, és leborították fátyollal. Kört alakítottak, a királynő volt a középen.
Az alábbi szöveget mondták:
„Elhozta az Isten piros pünkösd napját,
Mi is meghordozzuk királyné asszonyát.
Szűz leányoknak rózsakoszorúját,
Szűz legényeknek rózsabokrétáját.
Öreg asszonyoknak porhanyó pogácsát,
öreg embereknek csutora borocskát.”
Ennek végeztével levették a fátylat, a királynőt megmutatták a házbeliek-
nek, akinek nem volt szabad nevetnie. Majd pénzt, diót stb. kaptak ajándékba,
és egy házzal odébb mentek.
A fiatalok szokásai a farsangoláshoz, bolondozáshoz, a tánchoz és a lakoda-
lomhoz fűződnek.
Karácsonyi regölés.
Az I. világháború idején regöltek utoljára községünkben, ezért nagyon nehéz
volt a szöveg és dallam nyomára akadni.
A legények egy csoportja a ház udvari ablaka alatt minden bevezetés nélkül
nekikezd:
— Amott keletkezik egy sebes folyóvíz, - aztat körül fogja zöld pázsit. -
Azon legelészik csodaféle szarvas.
Csodaféle szarvasnak száz agancsa volna, - Száz mise gyertya gyullatlan
gyulladjék, - Oltatlan aludjék.
Sej, regülejtem, regü-regü-regülejtem.
— Amott mondanának egy szép legényt, - Kinek neve volna, (Fekete Géza) volna.
Sej, regülejtem stb.
— Hozzá-mondanának egy szép leányt, - Kinek neve volna (Varga Erzsi) volna.
Sej, regülejtem, stb.
— (Sorra következik a család minden tagja, utoljára a gazda.)
— Regüljük a gazdát, vele az asszonyát. - Gazdaasszonyának cserfa köpönyegje,
krumplihéj a sarka. - Úgy felkutyorodjék, mint a kisnyúl farka.
Sej, regülejtem, stb.