Élete utolsó éveit betegeskedve töltötte. 1710-ben Sopronban halt meg,
és a bánfalvi pálosok kriptájába temették. Onnan hozták 100 év múlva (1811-ben)
a cenki Mauzóleumba. (Teteme üvegkoporsóban ma is látható.)
A majtényi fegyverletétellel véget ért a kuruc--labanc háború, s 1848-ig meg-
szakadtak a Habsburg-ellenes függetlenségi harcok. Magyarország alárendeltje lett
a Habsburg-birodalomnak.3. Széchényi Antal gróf (1714-1767) (A kastélyépítő)
(I.)Zsigmond négy fia közül Antal a katonai pályát választotta, ott gyorsan
haladt. 1735-ben Kőszegen kapitányi rangot kap, Olaszországban is vitézül
harcol. 1738-ban nőül veszi Barkóczy Zsuzsanna grófnőt, édesanyja húgát. Apjuk
halála után, 1741-ben a 4 fiútestvér felosztja az örökölt birtokot, Antalnak Cenk jut,
és ez évben már át is költözik a család két gyerekkel Széplakról Cenkre. Rendel-
kezésükre állt a majorház, amelyben Széchényi Ilona is lakott, továbbá a park
közepén álló kúria. A majorház egy négyszobás, földszintes, nádtetős épület. Alap-
ja fejtett kő, fala égetett és égetetlen tégla. A szobák boltozatosak. Hozzátartozott
egy bolthajtásos pince 8 hordóval. A kastély helyén álló épület - a leírások szerint- egy jobbmódú, középnemesi család kúriájához hasonlított.
Antal gróf - vallásos lévén - az épületben házi kápolnát létesített, abba 1746-
ban orgonát készíttetett. Kiscenken születik harmadik leánya. Összes birtokainak
központjává Kiscenket teszi meg.
Miután a birtokot rendbe szedte, 1742-ben újra bevonul ezredéhez, őrnagyi
rangban. Hamarosan a bajor harctéren küzd Mária Terézia trónjáért. Legtöbbször
felesége is követi. Itthon Bölcs József cenki ispán kormányoz. Felsőbüki Nagy
Pálra bízza vagyona gondozását és felügyeletét. 1743-ban, a katonaságtól írt
levélben felhatalmazza Nagy Pált a keményebb fenyítőeszközök használatára.
Kéri, hogy az ő sokszoros kiadásaira való tekintettel a jobbágyok adóját emelje fel.
1744-ben ezredesi rangot kap, mert ezredét 3 századdal a saját költségén kiegészí-
tette. A magyar csapat ekkor már a poroszok ellen harcolt.
1745/46 telén itthon ellenőrzi gazdaságát, majd tavasszal újra háborúba indul
a franciák ellen. Neje oda is vele megy. A csata vereséggel végződik. Karácsonyra
hazajön, hogy a jövő évi hadakozáshoz ismét pénzt szerezzen. Adósságok felvéte-
lével biztosítja magas kiadásait.
1745 novemberében Segesdről [Széchényi birtok, Somogy m.] küldenek Cenkre
248 akó bort, ennivalót és 95 font mézet, stb. Ezen kívül a gróf részére a táborba
küldenek 1 őzet, 5 nyulat és 10 különféle madarat.
György gróf utolsó éveit betegen töltötte, és fia, Zsigmond vezette a gazdálko-
dást. 1732-ben halt meg. Zsigmond csak 6 évvel élte túl atyját.
A község a Rákóczi-szabadságharc idején
A török kiűzéséért óriási árat kellett fizetni. A török igából sikerült megsza-
badulni, de még teljesebbé vált a Habsburg-uralom. A 60-80 ezer főnyi császári
hadsereget a magyar jobbágyok házaiba szállásolták, s élelmüket is nekik kellett
előteremteni.
A Habsburg-önkény több helyütt felkelést váltott ki. Egyre nőtt az elkeseredés,
s növekedett a bujdosó parasztok száma. Ekkor, 1703-ban II. Rákóczi Ferenc állt
az elégedetlenkedők élére, és országos kiterjedésű szabadságharc bontakozott ki.^113
1704-ben a kurucok Dunántúlra is elérkeztek, és Forgách Simon kuruc vezér
8 ezer fővel megtelepedett a Széchényi-család birtokain. György gróf feljegyzése^114
szerint a nagycenki nemesek igen sok bajt okoztak a szomszédos birtokosoknak,
mert többen kurucokká lettek, és a labancpárti Széchényiek jobbágyait bántalmazták.
Sopronhoz ez év decemberében érkeztek e1 a kurucok.^115 Ocskay csapataival
elfoglalta a települést, de az katonai segítséget kért és kapott Bécstől,
így kény telen volt visszavonulni. Egy év múlva (1705. dec.) Vak Bottyán újra
ostromot indított. A bécsi ágyúk közelségére Sopron a Habsburgok pártján maradt.
A kurucok csak portyázások során jutottak be a városba. Horváth Mihály ezredes
egy rohamosztag élén kitűzte ugyan a zászlót, de holtan bukott a sánc árkába.
Ez megingatta a kurucokat. Lőszerük is fogytán volt, ezért Bottyán visszavonult
a közeli falvakba, téli szállásra.
Tavasszal a császáriak támadtak. A császárhű tábornok, Ebergényi László 1706.
márc. 13-án Nagycenkről keltezett levelet írt^116 Pálffy Jánosnak, a császári hadak
parancsnokának. „Én a hadakkal ide érkeztem – írja -, és már Szentmiklóst is nem
messze Széplakhoz valék az ellenség után. Ha Isten velem lőn, én azon leszek,
bellebb mehessek a vármegyékbe és kegyelmeteken is tágíthassak. Heister úrral
[osztrák vezér] úgy vala a végzés, hogy eő Kegyelme Küszögh felé, én pedig Szom-
bathely felé nyomakodjunk.”
1707-ben a kurucok újra elfoglalták a gróf birtokait, Rákóczi is érdeklődött
felőlük. 1708 nyarán már Eszterházy Antal kuruc generálistól vették bérbe
a földeket. Erre a labancok és németek pusztították a falvakat, különösen Peresz-
teget, Kövesdet és Lövőt. Elhajtották a lábasjószágot. Az emberek csapatostul
szökdöstek el a majorokból.
A község tartozott mindegyik félnek élelmet, ajándékot és hadisarcot fizetni.
Ebergényi ekkor már altábornagy a fővezér mellett. Heister is kegyetlenkedett
a kurucokkal, a Széchényi-birtokokat visszafoglalták.
Széchényi Pál először pálos szerzetes, majd kalocsai érsek. György testvére,
és a császár megbízásából közvetített a kurucok és labancok között.^117 Gyöngyösön,
Selmecen alkudozott a kurucokkal. A békéltetés alatt Heister tovább pusztította
az érseki birtokokat, a kurucok pedig az ónodi országgyűlésen megfosztották
vagyonától. Végül gróf Károlyi Sándort, az egyik kuruc vezért nyerte meg
a fegyverszünetnek.