54 55
Antal gróf már az első évektől növelte birtokait. Kiváltotta a Nádasdyak által
adományozott telkeket. 1743-ban megvette a Regenhardt-örökösök és Schmocher
volt urasági tiszt jószágát. Vásárolt még a hidegségi határból is. 1756-ban pedig
kb. 450 hold irtásföldet erővel visszavett a cenki jobbágyoktól. Egy részéért hol-
danként 4 frt-ot fizetett, más részét ki sem fizette. Erőszakoskodásai miatt mind
a cenki, mind a többi jobbágyközségek parasztjai Mária Teréziához fordultak
segítségért 1765-ben.^119 Elpanaszolták, hogy heti 2 kötelező nap helyett hármat
robotoltat, s a téli robotot is nyáron dolgoztatja le, jogtalanul dézsmáltatja
földjeiket, stb. (A Függelékben közöljük az érdekes panaszlevelet.) Mária Terézia
1767-ben adta ki híres rendeletét a jobbágyterhek szabályozásáról. (Ezzel a későb-
biekben még foglalkozunk.)
Antal gróf a megye három legnagyobb birtokosához tartozott, Eszterházy Miklós
herceg és a győri püspökség mellett.
Majori gazdálkodás elsősorban Kiscenken folyt, ahol eleinte az urasági terület
105 kishold. A kiscenki majorban 6 pár ökör, 6 pár ló, 6 tehén fért el az istállóban.
Ezek mögött állt a pajtáskert, a cséplőpajta és szénás pajta. Nagycenken az 1740-es
összeírás szerint az uraságnak egyáltalán nem volt majorja. 1756 után ő teremtett
ott először tehenészetet.^120
Eddig Peresztegre jártak át a jobbágyok dolgozni, most helyben róhatták le
kötelezettségeiket. A jobbágyok befizetése az uraságnak helyföldek utáni adó
címén 241 frt (1747). Hosszú fuvar helyett évenként 30 frt-ot fizettek.
A majori gazdálkodás kiterjesztése hátrányos volt a parasztságra, mert egyrészt
elvette tőlük a terjeszkedés lehetőségét, másrészt az nagyobb robotterhek a job-
bágyság vállára nehezedtek. A kis számú béres végezte ugyanis a majori munkákat,
a nehezebbjét (szántás, vetés, aratás) a jobbágyság és zsellérség. Egy 1753-mas
összeírás szerint még csak 11 fő állt urasági szolgálatban: árendás vámos,
majoros gazda, kovács, molnár, ökrös, kanász, lovász, gulyás és 3 szolga.^121
A mezőgazdasági munkáról nincsenek híradások.
A szőlő területe György halála után csökkent. Egyes írások „teljességgel
pusztán hagyott szőlőkről”, máskor 118 kapa elpusztult vagy gazdátlan szőlőről
szólnak. 1767-ben viszont már ismét a régi területet tartották nyilván: 1101 kapát,
azaz 68,8 holdat.^122
Antal gróf a lovak kedvelője. Vérbeli huszártiszt lévén, érthető, hogy ménest
tartott. A harctérről 1747-ben írt levelében fájlalta ménese váratlan pusztulását.
Amikor 1753-ban két évre megvált a katonaságtól, új ménest szervezett.^123
A nagycenki majori tehenészetét „svájcériának” nevezték. Ez olyan istállózó
tehenészet, amelyben a svájceros svájci módon végezte a tejkezelést és készített
tejtermékeket az urasági konyhára: tejfelt, vajat, sajtot stb.
A juhászatot is fejlesztette. Kiscenkre költözésekor 264 juhot tartott.
A juhászlakás és akol a kocsma mellett épült. Az ott készített juhsajtért 60 frt
pénztári bevételt jeleztek. A nagycenki juhászlakás és akol a mai „újház”
[Gyár u.29.] területén volt. A juhász évi 160 frt árendát fizetett.Széchényi Antal1748-ban, mivel nem nevezték ki Somogyban főispánnak, nem ment vissza
a harctérre. Ez idő alatt gazdaságában rendet teremtett.
Mária Terézia 1751-ben két huszárezred brigadérosává nevezte ki, így további
7 évi katonáskodást vállalt. Ez idő alatt levelezés útján irányította cenki és marcali
birtokait.
1758-tól állandóan Cenken tartózkodott, s azon munkálkodott, hogy kiscenki
kastélyát bővítse. Katonáskodása alatt lakatlan volt, külsőleg is megrongálódott,
ezért 1758-1761 között új kastélyt épített. Elsőként a kápolna készült el a keleti
szárnyon. 1762-ben be is költözik. Udvari káplánt tartott, Tóth Ince ferencesrendi
szerzetes 1742-1781 között szolgált a kastélyban.
Az épület körül nagy parkot létesített. Ez években feleségével Barkóczy
Zsuzsannával együtt ültette a hársfasort és építtette annak a végébe a remetelakot.
A remete az uraságtól kapott ruhát és járandóságot. Kötelessége közé tartozott
a kastélykápolnában mindennap minisztrálni, vasár,-és ünnepnap az orgona
szíjait húzni. A remetelak körül valóságos kísérleti kertésztelepet alakított ki,
a bozi, hidegségi parasztasszonyok sokat tanulhattak tőle. A grófnő is rendszere-
sen látogatta a kertet.
Antal és felesége gyakran ájtatoskodott a kópházi kegytemplomban.
Ezt - Bártfai könyve szerint - ők építtették. Más források csak azt vélik tudni,
hogy sok támogatást nyújtottak a templomnak.
Ugyancsak ők létesítették 1762-ben az ún. ispitát az elöregedett cselédek
részére. A Kiscenki utca 11. sz. alatti, ma Varga-ház helyén álló ispita 4 szobából
és egy konyhából állt. A magános öregek ruházatáról, élelmezéséről a kastély
ura gondoskodott. Legfontosabb kötelmük, hogy naponként reggel és este a kápol-
nában fennszóval egy rozáriumot (rózsafűzért) imádkozzanak a grófi család élő
és megholt tagjaiért.