72 73
István gróf a lótenyésztés mellett a juhtenyésztést is felkarolta.
1817-ben még ezt írja Lunkányihoz: „Hány ezer aranyat pazarolt már el bárgyú
merinók [merinói fajta juhok] vásárlására?” de a továbbiakban mégis úgy folytatja,
hogy dolgozzon ki tervet, hány juhot lehetne 4 birtokán nevelni.^175
A juhászat javítására 100 anyát és 25 kost vásárolt. 1829-ben már így ír Pigai
Antalhoz, apja volt titkárához: „Kettőre szántam el magamat. Először 25 ezer
birkám mellett oly egyszerűen és takarékosan élni, mintha csak 3 ezer volna ...”
Naplójában pedig ezt jegyzi: „Juhászatomat a legnagyobb fokra kell fejleszteni.”
Néhány számadat a nagycenki juhászatról: 1840-ben 3217 db; 1851-ben 3812 db;
1858-ban 2304 db.
Nagyobb juhászat somogyi birtokain van (Tarnóca stb.).
A gyapjút mindenkor maga Széchenyi adta el egy bécsi bankháznak.
Évi 350 q-ért (á 90 frt) 31500 frt-ot kapott,^176 ami jelentős részét tette ki az évi 200
ezer frt-os összjövedelmének.
1830-ban Liebenberg (Lunkányi) egy érdekes javaslatot tett a grófnak az uradal-
mi gazdálkodás teljes megszüntetésére.^177 Eszerint az ún. farm-systémában nem
lenne úrbéri tartozás (dézsma, robot stb.), csak a föld holdjáért 2 frt bért kérnének.
Ökröt, birkát nem tartanának, gazdasági épületre, cselédségre nem lenne szükség.
Széchenyi válasza nem ismeretes, de a javaslatból nem lett semmi.
Emlékezzünk meg a selyemtermelésről, a selyemfonoda működéséről.
Már 1829-ben 12 ezer nemesített eperfát hozatott Milánó vidékéről. Ezenkívül
gyepűben 25 ezer, faiskolában 66 ezer eperfa nőtt. 1835-ben kezdődött el a selyem-
termelés. A selyemgombolyító 1837-ben épült.^178 1841-ben már Cenken 45 q selyem-
gubót termeltek. A megelőző évben adta ki Széchenyi „ A selyemrül” c. könyvet.
Az üzem munkáját egy kiadási elszámolásból ismerhetjük meg (1850):^179
„Mázsaszám szedett levélért 2 főnek (110 q)... 77 frt
Levélhordási fuvar 4 szekeresnek ...
Hernyókezelőknek napszám ...
Kócz kifőzési és selyemkócz fonyási napszám ...
Gombolítási napszám 12 főnek, 11 napra ...”
Az üzem a nagycenki uradalmi major [a volt Áll. Gazd.] udvarán állt.
Vezetőjének, Taar Ferencnek konvenciója 1849-ben: 6 akó bor, 16 mérő búza,
26 rozs, 5 árpa, 2 zab, 30 széna (?). 100 font só, 8 öl tűzifa, 3/4 hold föld,
400 frt készpénz.^180
Az üzem mindössze 35 évig működött.X X XVégül István gróf földesúri jövedelméről is essék szó. A vendéglős Homor
Józsefet - aki 10 hold földet is kapott - 1841-től kötelezték 1000 frt kaució fizetésére
és 36 akó uradalmi bor kimérésére.
A nagybani sörfőzés Cenken elég későn kezdődött. Széchenyi 1815-ben
még ezt írta naplójába: „A sörfőző gép gyűlöletes előttem, mert a sör butáváNálunk mind ilyenek a paraszt ember szekerei és marhái. Nekünk panaszunk
nem lehet földesurunkra. Ő, ha Czenken van, vélünk beszélget, minket kihallgat,
vélünk megjárja a határokat. Az Isten ád néki, de ád nekünk is. Czenken a szegé-
nyibb gazda is ezer forinttal jobban áll, mint hajdan. Uram, nem lehet beszélni atyai
voltát. Ő segít, bíztat, nógat, példát ád. Azt mondja: „Azt szeretem, fiaim, ha szép
marháitok vagynak.” Nézze, kegyelmed, jó uram, feleségeinknek micsoda darab
kenderföldjei vagynak. Ezt mi tehettyük, mert csak dolgozzunk, van hol s van mit.
Van, hol legeljenek marháink is.”
Litteráti még megjegyzi, hogy a lakosoknak jó állapotot jelentő ruházatjuk
és tiszta, rendes házuk tája van.^169
X X XA majori gazdálkodás területe már atyja idejében hatalmasra nőtt. A gazdál-
kodás pontos területét a katasztrális holdra való áttérés idejéből (1849) szárma-
zó kimutatásból vettük.^170 Eszerint a két községben 1332,5 kh szántó, 216,5 kh rét,
103 hold legelő és 1,5 kh szőlő volt az uraság összes területe, amely négyszerese
az 1790-es nagyságnak.
István gróf idejében is szakszerűen gazdálkodtak. Egy ispánsági kimutatá-
son 1827/28-ban 6 dűlőnév szerepel, melyet trágyáztak. Az 1840-es évektől már
saját kovácsműhelyeket kezdtek kifejleszteni, amelyekben korszerűbb gépeket
is lehetett gyártani.^171
A szőlő területe nem tartozott a jeles soproni borvidékhez, de Széchenyi még-
is sokat foglalkozott vele.^172 Fiának is gyakran írt róla. Saját szőlőterülete másfél
hold, az úrbéres szőlő - Fényes Elek szerint - 73 hold. A gróf Sopronban akart nagy
borpincét építtetni és bornagykereskedelmet szervezni.
István is kedvelte a lovakat. Gazdaságában már mintaszerű lótenyésztés folyt.
A saját lóanyag nemesítése céljából 1815-ben Angliába utazik, és 18 db lovat vesz
2305 font sterlingért.^173 Egyik sem volt telivér. Hozott magával egy angol ménes-
mestert is. 1816-ban testvérével, Pállal 21 lovat vesznek, most már mind telivért,
de ebből 16 mirigykórban kimúlt.
1821-ben az ország 150 ménese közt még a cenki a legkisebb: 12 ménnel.
A következő évben Wesselényivel, továbbá állatorvosával és ménesmesterével
újra Angliába megy. Ekkor 20 ló és 2 csikó indul haza.
A vásárlás a későbbi években is folytatódik. Összesen 20 mént és 60 kancát vett.
Az angol idomító 7 ezer frt-ot, óriási fizetést kapott.
1838-ban 10 kocsit és 30 hintólovat találnak a látogatók.
A szép hársfasor derekát nem is olyan régen még platánokkal szegett „lófuttató’’
szelte át. A lovak idomítása itt történt. De itt tartotta Széchenyi a lóversenyeket is,
amelyeken nemcsak az urak paripái, hanem a környékbeli jobbágyok lovai is futot-
tak, és nyertek szép díjakat.
1830-ban egy pesti lóversenyen Sahlender nevű ménesmestere és Filácz István
cenki lovásza is részt vett. Filácz első díjat nyert.^174 Maga Széchenyi is versenyzett
lovaival, de díjat nem szerzett.