98 99
1855-ben, a Bach-korszakban megpróbálkoztak a (iskola)mesteri és jegyzői
feladatkörök szétválasztásával.
Kerületi jegyzőt neveztek ki Cenkre is. Mivel e hivatalt a gyűlölt osztrák rend-
szer kiszolgálójának tekintették, haragudtak rá. A nép haragját mutatja az aláb-
bi jelentés, melyet a cenki kerületi jegyző 1860-ban a főszolgabíróhoz intézett:
„...A sok helyen kitört demonstrációk (tüntetések) tanúsítják, életünk veszélyezte-
tésbe is kerülhet. Tudni méltóztatik, hogy Nagycenken ellenségeim vannak. Végsőt
nem akarván bevárni, tanácsosnak tartom hivatalomról ezennel lemondani.”^260
A jobbágyrendszer eltörlésével a mezőgazdaság kapitalista átszervezésére
került sor. Ez gépesítéssel, új gazdasági épületek emelésével, az állattenyésztés
fejlesztésével járt, amit a Széchenyi-uradalomban is láthatunk. Viszont a paraszti
gazdálkodás elmaradottsága még több évtizedig megmaradt (faeke, nyomtatás, stb.).
Az ipar és közlekedés területén fejlődés tapasztalható. A cukorgyár és más kisebb
üzemek telepítésével, továbbá a két vasútvonal megépítésével komoly változások
korszaka kezdődött a községben.
Nem sok jót hozott az 1867-es kiegyezés sem. A magyar uralkodó osztály több-
sége a nehézségek megoldásának csak egy útját ismerte: a Habsburg-házzal való
kiegyezést. Változatlanul megmaradt a nagybirtok. Az el nem adható hitbizomá-
nyi birtok nem tette lehetővé a parasztság terjeszkedését. Ez gyorsította a paraszti
rétegek szétesését, az agrárproletariátus számának emelkedését. E réteg számára
sokszor nem volt más kiút, mint batyut venni és kivándorolni. 1905 és 1907 kö-
zött kivándorlási láz volt az országban. A községet 26-an hagyták itt, és Amerikába
távoztak.^261 Az ok az előbb felsoroltak mellett a rossz gazdasági év, az ipar hiánya,
a gyors meggazdagodás vágya.
Összehasonlítva nem nagy a számuk, mert pl. ugyanezen időben Hidegségből 75-en
vándoroltak ki. A Nagycenket elhagyó 26 főből heten visszatértek az 1910-es években.2. SZÉCHENYI ISTVÁN FIAI.
2. Széchenyi István fiai. Uradalmi gazdálkodás tőkés viszonyok között
István két fia közül az idősebbik Béla, aki 1837-ben született. Berlinben és Bonnban
tanult, jogot végzett, majd Ödön testvérével nagyobb utat tett. 1861-ben-ben Soprony-
nyéken lett képviselő. 1862-ben Amerikába ment, melyről „Amerikai utam” címmel
könyvel írt.
1865-ben Kismartonban képviselő. 1867-70-ben oroszlánvadász expedíciót
vezetett Algírban. 1870-ben Bécsben nőül veszi Erdődy Hanna grófnőt, a vépi
gróf leányát. Két évi boldog házasság után felesége gyermekszülésben meghalt,
és haláláig özvegységben élt. Két leánya született.
A Pölöskei Hitbizomány helyett - hatósági hozzájárulással - a nagycenki
birtokait tette azzá 1873-ban, hogy a családi sírbolt soha ne kerüljön idegen kézre.
1877-ben Közép- és Kelet-Ázsiában tett nagy utat (India, Japán, Jáva, Hátsó-
India) Lóczy Lajos geológus és Kreitner Gusztáv katonai térképész kíséretében.
Ez utóbbi írt az útról könyvet „Széchenyi Béla gr. kelet-ázsiai útjának tudományos
eredménye” - címmel.^262V. AZ 1848/49-ES SZABADSÁGHARC BUKÁSÁTÓL
AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚIG
(1849—1914)A tőkés gazdasági rendszer kibontakozása 1. A község a Habsburg-elnyomás időszakában.
A TŐKÉS GAZDASÁGI RENDSZER KIBONTAKOZÁSA
A világosi fegyverletétel után erősödött a Habsburg-elnyomás. Az osztrák
Haynau korlátlan hatalmat kapott. Kivégzés, börtön várt sokszáz hazafira. Az 1850-
ben bevezetett Bach-rendszer elnyomó politikája sem vette figyelembe a 48-as
törvényeket.
Az adók összegét tízszeresére emelték 1848-hoz viszonyítva. Az országot
megtömték katonasággal, német és cseh hivatalnokokkal. A községet egy drago-
nyos század szállta meg, és minden házhoz 1-2 katonát szállásoltak el. Sok háznál
külön „katonaszobát” építettek számukra, hogy a hosszú megszállás alatt ne kell-
jen velük egy fedél alatt lakni. Ilyen házikó állt a Gyár u. 39. sz. egykori Mihócza-
háznál. (Tulajdonosváltás után lebontották).
„Katonaház” a Mihócza-ház utcai frontján (Gyár u.-ban)Eltörölték a megyerendszert 1850 és 1860 között. A Dunántúli kerület 9 megyéjét
Sopronból kormányozták.^258
A községi önkormányzat is csorbát szenvedett. Haynau már 1849 októberében
a kerületi főbiztosok feladatává tette a községi elöljárók kinevezését. Az aláb-
bi szigorú rendelkezés érkezett:^259 „Felsőbb rendelet szerint a helységek Bírái
s Elöljáróinak kinevezése egyedül s kizárólag valamint a’ jegyzőnek is a’ kinevezé-
se a’ Fő Biztosi Hivatal kötelességéhez tartozván. Miután az eddigi szokás szerint
bíróválasztás ideje mindszent napja szokott lenni, odautasíttatnak a helységek
Elöljárói, hogy a’ bíróválasztást megtartani semmi szín alatt ne bátorkodjanak.”
Aláírás: „Kéry Péter m.k.szt. Miklósi kerület fő Biztosa. Völtsej, Oct. 30-án 1849.”
V. A ‘48/49-ES FORRADALOM BUKÁSÁTÓL AZ I. VILÁGHÁBORÚIG