Keszei_Istvan_Nagycenk_multja_es_jelene_2023-03-24

,,Nagycenknek jelentős borkereskedelme van” — írta a Berényi-féle könyv 1895-

ben.^281 Téves állítás! A való helyzetet egy alispáni jelentésből tudjuk:^282 „Borkeres-

kedelmi központ Német-Keresztúr [Deutschkreutz], hol (Pinnyén és Nagycenken)

2 700 q-t tett ki a vasúti forgalom (fel és leadás).” Magyarázat ehhez; 1908-ig,

a kőszegi vasút megépítéséig, a keresztúriaknak nem volt saját vasútjuk, s a forgal-

mat Cenk és Pinnye állomáson bonyolították le.

A gyümölcstermesztés még nagyon kezdetleges. A gyümölcsfaigény kielégíté-

sére a község önellátóan rendezkedett be: maga szervezte a faiskolát. Vezetői főleg

a tanítók közül kerültek ki. 1890-ig csak 400 -öl volt a faiskola területe, s ez ki-

csinek bizonyult. A község megvette a temető mögötti Farkas-verem-dűlő 1 kh-as

területét úgy, hogy a temetőt is abból nagyobbítani tudják. Később be is kerítették.

Vizsgáljuk meg a felszabadult jobbágyság állattenyésztési tevékenységét.

A létszámra vonatkozólag az alábbi adatok állnak rendelkezésre:^283

Év

Sz.

marha

összes

Ebből

ló

sza-

már

kecs-

ke

juh

ser-

ökör tehén tés

te-

nyész

bika

hízó

ökör

1850? 111 172?? 132?? 2592?

1895 970???? 86 5 10 1070 688

1911 992 337 244 5 103 75 2 4 1324 750

A községi statisztika itt már a nagybirtokkal együtt szerepel, de a juhok, szamarak

zömét és a lovak kisrészét leszámítva, a többit a parasztság részére könyvelhetjük el.

A paraszti gazdálkodásban döntő az igaerő, melyet az ökör és ló szolgáltatott.

Ezenkívül jó kiegészítő bevételi forrást jelentett a hízott ökrök eladása. Ezt a cenki

parasztság már a múlt században gyakorolta.

Az ökörhízlalás a cukorgyár megalakulásával kezdődött. A gyári intézők

többször tartottak előadást a répaszelettel való hizlalásról. A sovány ökröket

valahol Zalában, némelykor Horvátországban vették meg. Nyáron dolgoztak velük,

télen felhizlalták, majd Sopronban vagy Bécsben eladták.

Az 1911-es - fenti statisztikában szereplő 103 hízó ökör - szép szám. Nagyobb mére-

tekben hizlaló gazda 10-20 volt, de többségük csak a saját pár ökrét hizlalta s adta el.

Az 1911-es statisztikában 75 ló is szerepel, amely kb. 35 gazda tulajdonát jelentet-

te, akik igavonásra használták lovaikat, s ez inkább csak lótartást jelent.

A község a marhahizlalás fontossága miatt 1904-ben hídmérleget vásárolt,

amit a Vám utcában állítottak fel. (1968-ban eladták, mert nem volt rá szükség).

A szarvasmarha - és lótenyésztés elősegítésére már a múlt század végén

és e század elején is rendeztek kiállítást és vándorversenyt. Egy 1881-es alispáni

jelentés szerint: „A Megyei Gazdasági Egyesület által rendezett szarvasmarha-kiál-

lítás Nagycenken tartatott meg, háziipar útján előállított szalmakalap - és selyem-

termelési díjazással összekötve. Tisztelet- és pénzdíjakban 700 frt-ot osztottak ki.”

A parasztság gazdálkodása jó ideig rutinszerű. Még évtizedekig ragaszkodott
az évszázadok óta megszokott faekéhez. A vaseke az 1850-70-es években vált
szokásossá. A gabonát még sokáig kézzel csépelték. Csak a század végén szapo-
rodott el a lófogatos, járgányos cséplés. A motoros cséplőgép a 20. század elején
terjedt el, de csak kevesen tudták beszerezni, azért cséplőgéptársaságok alakultak.

A község földje jó. Az átlagtermések a kornak megfelelőek:^276 búza 8 q, árpa 7,5 q
(1903-ban). Termesztettek még rozsot, zabot, kukoricát, burgonyát, bükkönyt, babot,
lencsét, répát és hajdinát.

A saját tulajdonba került réteket a parasztság igyekezett öntözni uradalmi
mintára. A század végére e téren is kialakult az erdőbirtokossági szabályzathoz
hasonlóan egy „Rétöntözési szabályzat”, melyet az elöljáróság 1900-ban dolgozta-
tott ki, s amely 1905-ben alispáni véghatározatként nyomtatásban is megjelent.^277
A házak sorrendjében helyezkedtek el a rétparcellák is. A rétbirtokosok száma
ekkor 75, a rét területe 125 kh.

1851-ben a megváltott és magántulajdonba került községi erdő 432 holdat
tett ki. A közös erdőkezelés megkívánt egy bizonyos szervezetet (vezetést), amely
a fakitermelési, a makkültetési, csalitszedési stb. munkálatokat irányította.
Az ún. közbirtokossági szervezet lényegileg már az erdőelkülönözés óta kialakult.
1901 utáni működésük jegyzőkönyvileg is bizonyított. Közbirtokossági elnökök:
Filátz Pál (1900), Németh Gergely (1902-1918).^278

Az évenként kiosztható 8 k.hold erdőt 64 egyenlő részre (félhelyre) osztották.
A 102 tulajdonos közül 42-en kaptak 1-1 részt, azaz félhelyet, 28-an fertályosat,
32-en zsellérosztályosat, vagyis nyolcadosat. A negyedeseknél 2-2, a nyolcadosak-
nál 4-4-en kaptak egy részt. Kinek, melyik terület jutott, ezt „facédula húzással”
döntötték el.^279

A félhelyesnek kb. 20-24, a negyedesnek 10-12, a nyolcadosnak 5-6 m3 fa jutott.
A feleseknek és negyedeseknek eladásra is került. Sok vidéki Cenken szerezte be
téli tüzelőjét.

A szőlő területe 1851-ben 73 kis holdat tett ki. Ily nagy területtel korábban
sem találkoztunk. Lehetséges, hogy a szabad gazdálkodás miatt ismét beültették
a Ferenc gróf által kivágatott szőlőterületeket.

Az 1885 és az ezutáni években fellépett országos filoxerajárvány sajnos elpusz-
tította a nemesebb fajta szőlőket. Bene József bírót 1889-ben Budapestre hívták
filoxera-értekezletre. 1895-ben már csak 49 kishold (39 kh) a szőlőterület. 1900-ban
pedig filoxera-pótadót vetettek ki. Fényes idézett könyve megjegyzi, hogy a község
borai igen középszerűek. A szőlőterület egyre kisebb lett. 1914-ben már mindössze
10 kh, annak is nagyrésze amerikai direkttermő.

A polgárok a borkimérési jogot - az úriszék helyett - már a községtől válthatták
meg. A jogot mindig Szt. Mihálytól Szt. Györgyig - félévre - adták ki a legtöbbet
ígérőnek. 1883-ban pl. legtöbbet Reichl József (461 frt-ot) ígért, 1885-ben pedig
Rózsás József (264 frt-ot), így a bormérés joga az övék lett.^280

Ez időszakban már a község állapította meg a szüret napját, tartotta karban
a pásztorkunyhót. Ő fogadta a szőlőpásztort is. A hegyközségi szervezetre többé
nem volt szükség.