Az ipari versenyt és a súlyos söradót nem bírta. A cefre is többször elromlott,
és az utcai árokba öntözték a sört. Az üzem 1904-ben meg is szűnt. Az utolsó sörfő-
ző Gutman nevű, aki - a cenkiek szerint - jó sört készített, csak becsapták. 1906-ban
az amerikai kivándorlók közé csatlakozott.
A sörivóból néhány évig kocsma lett, Bene József vezetésével. Az épületet
1913-ban Gutjahr József vette meg Siegmund Sachsl bécsi tulajdonosától.
(Az elöregedett épületet 1973/74-ben lebontották).
A selyemfonoda 1872-ben megszűnt. Történelmi jelentősége megmarad,
mert hazánkban az elsők egyike volt. Szerepét nagyobb tőkével szervezett,
modernebb üzemek vették át.
A községben a selyemgubó-beváltó állomás megmaradt, és továbbra is a megyé-
ben a legnagyobb selyemgubó-termelés folyt.^288 (Az épület utolsó részeit 1974-ben
bontották le.)
A selyemgubó-termeléshez elengedhetetlenül szükséges, - a Kövesen,
Széchenyi által ültetett - 8 útszéli szederfasort a megyei tanács 1974-ben védetté
nyilvánította.Bokor Nándor, a jeles kovácsmesterA téglaégető a múlt század második felében igen nagy termelési eredmé-
nyeket ért el. 1859-ben 620 ezer db-ot készítettek. Felhasználtak 129 öl tűzifát.
A téglásmestert ekkor Kellner Jánosnak hívták. A termelés 1862-ben tovább nőtt.
Ezt az akkori templomépítés és a cukorgyár bővülése indokolta (a december 31-i
kimutatás szerint).^289Egy másik jelentésből: „Lótenyésztési vándorverseny Nagy-Czenken nagy
sikerrel tartatott meg.”
A lakók állattenyésztési tevékenységéről idézzünk még néhány korabeli könyvből:
1851: „A lakosok baromfit nagy mennyiségben tartanak.”^284
1877: „Nagycenken főleg szederfatenyésztéssel és selyemtermeléssel
foglalkoznak.”
1895: „Nagycenk lakosai majdnem kizárólag marhakereskedésből élnek.”
1913: „Nagycenk lakossága marhahizlalással és lótenyésztéssel foglalkozik.”^285
4. A KISIPAR VIRÁGZÁSNAK INDUL. ÚJ IPARI ÜZEMEK:
CUKORGYÁR ÉS RÉZÖNTÖDE
A 19. század első felében - mint láttuk - a kisiparosok száma erősen megnőtt,
a század második fele a kisipar virágzásának kora. Létszámban, jelentőségben
is hatalmasat fejlődött.
A korábban alapított urasági üzemek továbbra is jól működtek, emellett tőkés
alapon szervezett új kisüzemek is alakultak, sőt egy ipari nagyüzem is. A szabad,
tőkés verseny miatt azonban némelyeknek a felszámolására is sor került a század-
forduló után.
Egy 1876-ból származó jelentés szerint Nagycenken 25, Kiscenken 8 iparost
tartottak nyilván.^286 Újak: a gépész, kéményseprő, pálinkafőző és rézöntő ipa-
rok, viszont nincs már köztük kötélverő, pántlikás, takács, szappanos és kalapos.
A századfordulón a kisipari fejlődés megtorpant. A gyáripar ugrásszerű előrehala-
dása szükségtelenné tett többféle kisipari ágat.
A gyárban készült pántlika, szövet, szappan, stb.,- olcsóbbá vált.
A megmaradt kézműves-iparosok tovább „virágoztak”. A Filátz-Kendöl-pékség
több emberöltőn át sütötte a lakosságnak a kenyeret. Rokop József híres műasz-
talosnak is sok munkája akadt. Gráf Gyula kádármester alig győzte a sok hordó
készítését. Giczi József cipész és Glóbits Gyula kovácsmesterek is megbecsült
iparosemberek, ahogy sokan mások is.
A működő urasági üzemek egyike az ún. kismalom. 1860-ban a malomház
teljes tetőzetét átépítették 3239 frt-ért. Egy 1886-ban kelt községi igazolás^287 így
jellemzi a malmot: „Igazoltatik, hogy Nagycenk községben az Ikva folyón (!) méltós.
Széchenyi Béla úrnak van egy négykerekű malma, egy vízlevezető zúgó, mel-
lékcsatornával stb.” [Az „Ikva folyón”-után azért van felkiáltójel, mert akkoriban
az Arany-patakot is gyakran Ikvának nevezték]
A másik működő üzem a sörfőzde. A század második felében Széchenyi Béla
az épületet eladta egy bécsi üzletembernek, aki emeletessé alakította, alatta nagy
pincével. A házban sörivó helyiség is volt. Az épületen németül állott e felírás:
„Brauhaus” (sörház). Készített üvegsört (címkével) és hordósört.
1900-ban „I. Sopronmegyei Sörgyár” néven említi az alispáni jelentés. Ebben
az évben 907 hl sört termelt. Söradója 8483 korona. Az 1901 évi termelés nagyon
lecsökkent, csak 188 hl-t főztek.