Megvásárlási ára 37 millió korona volt, így lett a szoborból „csak” emlékoszlop.- ápr. 29-én elhatározta a község, hogy a kultúregyesületeknek (Gazda-
kör, Iparoskör, Leventeegyesület, Daloskör), a könyvtárnak, továbbá más kulturális
és szociális intézménynek megfelelő helyet biztosít, és a járásban elsőnek kultúr-
házat épít.^337
A tervezett költség 700-800 millió korona. Csak 400 millió állt rendelkezésre.
A népjóléti minisztérium is ígért segélyt, a kereseti adó jövedelméből is 200 milliót
vártak.
A képviselőtestületben ketten ellene szavaztak. A legjobb tervért 1 milliót fizet-
tek. Az 1927. márc. 27-ig befutott ajánlatokból Heckenast József csepregi építő-
mester ajánlatát fogadták el. Összege 73 ezer 950 pengő. [1927. január 1-én vezették
be a pengőt!] Ezen felül vállalta a régi községháza lebontását, továbbá, hogy
az anyagból a leventepályán egy öltözőt és a pásztorháznál egy pajtát ingyen felépít.
Az építés 1927 őszén fejeződött be.
A kultúrház 12 évig egyedüli a járás területén.
Még ebben az évben három díszpolgárt^338 választott a képviselő- testület.
Bethlen István gróf miniszterelnököt, „az ország erkölcsi rendjének helyreállításá-
ért, az olasz-magyar barátság kiépítéséért”; Herczeg Ferenc írót, „Széchenyi István
halhatatlan érdemeinek megörökítése körüli fáradhatatlan irodalmi munkássága
elismeréséül”, és dr. Östör Józsefet, a nagycenki választó-kerület országgyűlési
képviselőjét „a község anyagi érdekeinek hathatós támogatásáért, a földbirtok-
reform során a lakosság sokirányú megsegítéséért.” A felsoroltak a díszpolgári
oklevelet a községházán személyesen vették át.
Tíz év múlva még egy díszpolgári oklevelet adományoztak; Riedinger Károly
cukorgyári igazgatónak, „mert a község életében oly nagy mértékű és értékes tevé-
kenységet fejtett ki.”
1929-ben új iskolát-óvodát építtet a község.^339 Régi óhaj volt az óvoda,
a tankötelesek számának emelkedése pedig szükségessé tette az iskolabővítést.
A tervek 1928-ban már elkészültek, de a pénz még nem elegendő rá. Hogyan
teremtsék elő?
Bérbe adták a vadászatot 12 évre Bertalan grófnak, 300 millió K-ért. A Széche-
nyi-uradalom hozzájárulása szintén 300 millió K volt [Az adakozás még a pengő
bevezetése előtt!], továbbá 1 kh gyümölcsös a kastélykert gyümölcsöséből kimér-
ve. Bevonták a gyárat és az adóköteles lakosságot is az adakozásba. Ezenkívül egy
öttagú küldöttség utazott a minisztériumba, amely 20 ezer P-t adott az iskolához,
és további segélyt ígért óvodaépítés címén is. A község a többit magára vállalta,
a szükséges kézi,- és igásnapszámokkal együtt.
Kilenc pályázó közül a „Csornai kőművesmesterek építési vállalata” kapta
a megbízást. Az 1908-ban emelt földszintes iskolaterem és lakás helyére építették
az új, emeletes iskolaépületet, amely 64 ezer P-be került bebútorozva.
Az ezévben, 1929-ben kezdődő gazdasági világválság kedvezőtlen hatását
a községben is érezték. A cukorgyár 1931 januárjában történt végleges megszűnése
is hozzájárult az egyre rosszabbodó gazdasági helyzet kialakulásához.
Egy 1886-os törvény biztosította még 1944-ben is az eddigi uralkodó osztá-
lyok hatalmát, ezért talán nem véletlen, hogy a virilis tagok között némelyek
nem éppen a köznépet képviselték.
A két háború között két jegyző működött a faluban.
Horváth Péter (1909-1936) jegyzősége alatt komoly építés folyt. Igaz, tehették,
mert a gyári munkások 5%-os kereseti adója erősen megemelte a bevételeket.
A gazdák is jól jártak, mert amíg más településeken 25-30%-os pótadót fizettek,
addig a cenkiek csak 3-4%-ot.
Polán Géza (1936-46) működése elején, 1936-ban megvásárolták az uradalom-
tól 1733-ban épült kovács- és bognárműhelyt, amely a mai postaépület helyén állt.
Azt lebontották és a telekre 1937-ben felépítették a kultúrházhoz „ragasztott” jegy-
zői lakást. [Ma fogorvosi lakás] Polán Gézának a háború alatt, és részben utána
sok nehéz feladat megoldása jutott.
Segédjegyzői állások szervezésére már a múlt század végén többször kapott
felhívást a község, de azt mindig halogatta. Végre az első világháború idején
megválasztották Tomasovits Jenőt. Utána Salzer Károly lett a segédjegyző,
de keresztúri származása miatt az 1921. évi határmegvonáskor visszament szü-
lőfalujába. Ekkor Forstner Ferenc következett 1926-ig, majd Smuk Antal (1930-41)
és Hegedűs Ferenc (1941-46) voltak az ún. adóügyi jegyzők.
Pereszteg többször kérte a körjegyzői körből való kilépés engedélyezését.
1926-ban azt meg is kapta, mely után Nagycenk önálló nagyközséggé alakulhatott
volna. A rendelet végrehajtása azonban elmaradt, valószínű a közeledő gazdasági
válság nehézségei miatt.
Az elöljáróság két háború közti tevékenységének főbb mozzanataiból sorolunk
fel néhányat:
1922-ben leégett a pásztorház és bikaistálló, melyek a Gyár utcában, a vendéglő-
vel szembeni területen feküdtek. A telket eladták Erdősi Mihály akkori vendéglős-
nek, helyette új pásztorházat építettek az Iskola u. végén.
1923-ban a tűzoltótestületet kellett ujjászervezni. „Mivel kilátás sincs az ön-
kéntes testület megalakítására, - írja a jkv. - megalakítják a kötelező tűzoltóságot.
Minden házbirtokos egy 18-28 év közötti férfi családtagját köteles kijelölni. Mente-
sítés 50 kg búza.”
A tűzoltók az 1927-ben épült új kultúrház oldalában szertárat kaptak.
Parancsnokok az 1910-es évektől: Erdősi Mihály, Szekendy Jenő tanító, Németh
József gyógyszerész, Nagycenki Emil, Horváth A. János. 1930-tól Kendöl Ferenc,
1978-tól Steiner Tibor.
Az első világháború 63 hősi halottjának állíttatott emléket Nagycenk 1926-ban.
Erről még 1925. júniusában hozott az elöljáróság határozatot. „Az emlékmű
feltétlen az eszmét kidomborító, alakokkal ellátott legyen, ne egyszerű oszlop,
vagy obeliszk. Annál inkább, mert a templomban már két táblán megörökítették
nevüket” - írták a jkv-ben.
- nov. 25-én a képviselő-területi gyűlésen jelen lévő Mechle Béla kőfara-
gó mesterrel mégis megalkudtak egy kész emlékoszlop megvételéről, melyet
az Országos Képzőművészeti Tanács is megelőzően elfogadott. A vétel előtt
a testület tagjai is megnézték és megfelelőnek találták.