A szövetkezeti mozgalom megerősödése a magánkereskedői boltok zömének
megszűnését eredményezte.
A cenki szövetkezet alapította 1932-ben a hidegségi fiókboltot is, melynek
vezetője Kamper Antal.
Az első világháború után a két zsidó szatócs beszüntette működését.
A Mühl Mihály-féle bolt [a Bokor házban] 1934-ig működött. A Feiglstock-bolt
helyén [Gyár u. 34.] Farkas Gyuláné fűszerüzlete életképes maradt.
A bolti hálózat kifejlődésével a vásártartás szokása az 1940-es években végleg
megszűnt a községben.
A magánvendéglők száma viszont a két háború között 6-ra emelkedett.
Továbbra is jól működött a Reichl-féle nagyvendéglő, Nagy Károly vendéglője
Kiscenken, továbbá a Gyár utcában Erdősi Mihályné, a Soproni utcában Biritz
Gyuláé. Ez utóbbi a Tompa-féle vendéglő helyén.
Az Olasz-féle kávéház 1930-ban megszűnt.
Két új vendéglő is nyílt a Soproni utcában az 1930-as években, Bencsics János
a 14. számú házban, ennek megszűnte után 1936-ban Kendöl Ferenc a 20. sz. házban.
Ez időszakban szikvízgyártó üzem is létesült. Balogh Béla (Kiscenki u.)
1926-ban megvette a gyógyszertár tulajdonában lévő felszerelést, amellyel
a környékbeli vendéglők szikvíz-igényét ki tudta elégíteni.
A Nagycenk és Vidéke Hitelszövetkezetet,^354 a lakosság hiteligényeinek
kielégítésére csak sok hosszú múlva alakították meg, 1930. okt. 23-án, 162 taggal.
Elnöke Rozman Sándor gyári kovácsmester, ügyintézője Szekendy Jenő tanító,
pénztárosa Ullermayer Károly boltvezető.
Eleinte a Hangya helyiségében működött. A betétek után 5%-os kamatot fizetett.
1936-ban új vezetőséget választottak Reichl Ferenc elnök, Hantos János ügyintéző
személyében. Ez időben oly sok a hiteligénylés, hogy annak egyrészét nem tudták
kielégíteni.
A Hitelszövetkezet köréhez tartoztak: Boz, Hidegség, Homok, Hegykő, Pereszteg.
Nagycenk is itt helyezte el fölös tőkepénzét.
A Széchenyi-hitbizománnyal ekkor kötöttek 10 éves szerződést 146 kh szántó
kishaszonbérletbe való kiadásáról. Hidegségen 220 hold bérbeadását szervezték
meg.
1938-ban megvették és átépítették az Iskola u. 5. sz. alatti - volt gyógyszertári- házat [Ma parkoló áll a helyén]. Ott működtek 1945. márc. 31-ig, a II. világháború
végéig.
A tagok száma ezidőben már 608, az üzletrészek összege 42 ezer pengő.
Takarékbetevő 404 fő. A betétösszeg 87 ezer P, kihelyezve 103 főnek 69 ezer P.
Ezek az összegek a háború folyamán mind megsemmisültek, így további
működésre lehetőség nem adatott.
A közúti és vasúti közlekedés szempontjából megemlíthető változások:
A Kópházára vezető két közutat 1938-ban összekötötték. A Vámréten keresztül
építettek egy, 1 km-es új útszakaszt,^355 s így a Győr felől jövő út - Kópháza helyett - a Soproni utca végén torkollik bele a Sárvári útba.
1926-ban - a kezdődő világválság idején - a gyár a csőd szélére jutott. A pető-
házi cukorgyár érdekeltségéhez tartozó Schöller-cég segítette ki. (Rokonság révén
a Doblhof-család is oda kapcsolódott). A kölcsönből rekonstrukciót hajtottak
végre, de a gyár így is nemsokára fizetésképtelenné vált és a Schöller-cég marká-
ba hullt. Patzenhofernak, a főrészvényesnek busás jövedelmet juttattak, aki több
gyárat birtokolt még: Cinfalván, Félszerfalván, Ácson. Korábban Bükön is.^351
Az utolsó gyártási szezon 1930-31 telén volt. A gyár beolvadt a petőházi cukor-
gyárba. Új neve: Petőházi és Nagycenki Cukorgyárak Rt., műszaki igazgatója 1916
és 1931 között, - a korábbi cenki tanító, ill. első jegyző fia - Magyar Ernő, a gazdasági
ügyek igazgatója pedig Dorner Herman. A gyár leállása után, a felszámolási időszak
alatt Riedinger Károly látta el az igazgatói teendőket. (1931-37). Az épületek zömét
1936-37-ben lebontották, a használható gépeket pedig elszállították Petőházára.
A megszűnt cukorgyár egyik ötszintes magtárépületét nem bontották le,
így a petőházi gyár azt évekig cukorraktárnak használta.
Ebben az épületben, 1935-ben kezdődött meg először a cukorrépamag-tisztítás
Majláth László gazdasági intéző vezetésével.^352 Eddig ugyanis Lengyelországból
kapták az ún. elitmagot. Ezt kistermelőknek adták ki maghozó répa termeléséhez.
Varsóiak ellenőrizték a mag minőségét is, és csak azután adták ki termesztésre.
Az épület 1939 szeptemberétől a német-lengyel háború első napjaiban a lengyel
hadsereg katonáinak szolgált egy ideig menedékhelyül. A magtisztítás ez időszak-
ban szünetelt.
Még egy kis üzem létesült a két világháború között.
A Soproni utca közepén, 1935 nyarán egy élelmes soproni hentesmester,
Löffler János megvette a kis saroképületet, és komoly befektetéssel, jól működő
húsipari üzemet létesített.^353 Értékes gépi felszereléssel, kb. 15 alkalmazottal jó-
hírű hentesárut készített. Évenként 1200 db süldőt és kb. 500 db szarvasmarhát
dolgoztak fel. Híresek még a kolbász, sonka, továbbá „különlegességi hentesáru’”
készítményei. Pesten kívül Bécsbe és Münchenbe is szállított.
A községi elöljáróság örömmel vette az üzem létesítését, mivel munkaalkalom
teremtődött.
A vágási folyadék eleinte a Soproni utca nyílt árkában folyt végig, de a község
hamarosan csatornáztatta, és megfelelő hozzájárulást fizettetett ezért Löffler-rel.
6. KERESKEDELEM ÉS VENDÉGLÁTÓIPAR, KÖZLEKEDÉS, POSTA
Az 1911-ben alakult „Hangya” fogyasztási és értékesítő szövetkezet nagy
fejlődésnek indult. Ullermayer Károly személyében nagyszerű üzletvezetőt kapott,
aki folyamatosan, 1949-ig vezette a boltot.
A község fejlődésével a régi üzletház hamar kicsinek bizonyult. A fejlődés
megkívánta a terjeszkedést, ezért 1936-ban új, nagy üzlethelyiséget építettek
a Vám utca sarkán. Korábban azon a helyen a bezárt Kendöl-pékség közel két-
százéves épülete árválkodott, mint a legrégibb urasági épület egyike.