Az 1941. évben a létszámnak már csak a fele maradt. A maradék elhelyezkedési
lehetőséget kapott, és nem hadifogolyként kezelték őket. Közülük Glowaczewsky
mindvégig a faluban maradt, itt házat épített és családot alapított.
A tábor végleg 1943-ban oszlott fel.- ápr. 6-án Hitler gépesített csapatai vonultak át Nagycenken, Jugoszlávia
megtámadására. Ekkor a háború már közelről fenyegetett bennünket, magyarokat is.
Az ez év jún. 22-én kezdődött - Szovjetunió elleni - háború négy éve alatt
a községből mintegy 150 katonát vonultattak be a kormányok. Közülük 35 esett el
a harctéren, idegen érdekekért áldozva fiatal életüket. Nevüket az első világhá-
borús emlékoszlopon a helyi Hazafias Népfront 1961-ben, külön márványtáblán
örökítette meg.
Az 1944-es háborús évben - a front közeledtével - különösen sok esemény zajlott.
November elsején zsidó,- és munkaszolgálatos gyűjtőtábort létesítettek.^365
Mintegy 2600 főt helyeztek el a volt cukorgyár még ép gépszíneiben, és 1-2
magánház pajtájában. A német hadvezetés érdekeiért, a leendő harcokhoz
tankcsapdákat, lövészárkokat ásattak velük. Ezek segítségével itt, a birodalom
kapujában remélték megállítani a szovjet csapatokat.
A zsidó munkaszolgálatosokra szinte a biztos halál várt a megerőltető munka,
az elégtelen élelmezési, - és orvosi ellátás hiánya, valamint a német őr-személyzet
bestiális bánásmódja következtében. Szánalmas látványt nyújtott az elnyomoro-
dott, rongyokba bújt emberek naponkénti kivonulása a munkahelyre. A nyomor és
a tífusz miatt több, mint ezren elpusztultak közülük. Naponta 10-20 halottat szedtek
össze, s földeltek el.
1944 őszén háborús menekültek áradata érkezett a községbe. A szovjet csapa-
tok elől többezer budapesti és alföldi menekült telepedett meg. Minden házba 1-2
családot kellett befogadni. A lakosság száma így kétezerről 8 ezerre emelkedett.
Ezenkívül menekülő erdélyi és bácskai svábok szekértáborai éjjeleztek a hársfasor
elején, hogy másnap tovább induljanak a hosszú németországi útra.
Üzemek, hatóságok, katonaság is települtek a faluba. A cukorgyár épületei-
ben helyezték el a szolnoki MÁV Járműjavító gépeit és munkásait. Novemberben
megjelent egy felírás a kastély kapujában: „2. MAGYAR HADSEREG PARANCS-
NOKSÁG”. Ebben az időben települt Cenkre a budapesti HÉV Igazgatóság,
az Országos Elhelyezési Kormánybiztosság és a Honvédelmi Minisztéri-
um Húsüzeme. Az utóbbi november 23-tól 1945. március 21-ig üzemelt a volt,
Széchenyi utca [ma Szent Imre u.] 13. sz. alatt lakó Ragats Mihály hentes házá-
ban. Ez idő alatt levágtak 391 szarvasmarhát, és 144 sertést.^366 A „Lábbeli Központ”
irodája az ún. vörös kastély emeletén működött.
Az Elhelyezési Kormánybiztosság javaslata dacára csak néhány helybeli család
költözött ki Németországba. Onnan 1945 őszén kerültek vissza, 1-2 nyilas család
kivételével. - nov. 3-án munkahelyükön szedték össze a helyi csendőrök a három, volt
1919-es kommunistát: Alcsuti Mihály baromfikereskedőt, Erdősi Miklós kőműves-
mestert és Pölcz Dénes cukorgyári kapust. Még aznap este a komáromi erődbe
vitték őket, ahol már több ezren vártak sorsukra. Az onnan kicsempészett levélből
8. MI TÖRTÉNT A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ ALATT
1939 szeptemberében, a világháború első napjaiban Németország elsőnek
Lengyelországot támadta meg, s hamarosan megjelent a faluban a hitleri hordák
elől hazánkba menekült lengyel hadsereg több, mint kétezer katonája. A cukor-
gyári magtárépületben 30 tisztet és 1280 fő legénységet, a kiscenki majorban 890
fő katonát szállásoltak el.^364 Az elhelyezés nem igazán pompás, de a lakosság nagy
szeretettel fogadta őket. Minden háznál főzték számukra a szilvalekvárt. A zeneka-
ruk által adott hangversenyre zsúfolásig megtelt a kultúrház nagyterme.
Lengyel katonák a volt cukorgyári épületbenOktóber hónapban megindultak a szökések. A lengyelek arra számítottak,
hogy hazánkat is megszállják a németek, ezért francia és angliai úticéllal szökdös-
tek meg. A nagycenki táborőrség eleinte fegyveresen is megakadályozta az előre
betervezett szökéseket, melyeket a magyar-lengyel menekültügyi bizottság titkára
szervezett. Később a németbarát tiszteket leváltották.
A szökött lengyelek először Budapestre mentek, majd onnan Jugoszlávián
keresztül juttatták őket nyugatra. A titkos szökések szervezésében nagy segítséget
nyújtott Glowaczewsky Kázmér lengyel katona, továbbá Cisztler István ny. cen-
ki lelkész. Ismeretes, hogy a nyugatra távozók később fegyveresen részt vettek
a német fasizmus elleni harcokban, hazájuk felszabadításában.