Az üzem vezetői: Ruzsits Lajos (1961-66), Németh Pál (1966-1972), Mórocz Antal
(1972-től).
A Répamagkikészítő üzem a háború után Balogh Jenő cukorgyári intéző
vezetésével indult. 1950-től id., majd ifj. Vidfalvi Gyula vezették az üzemet 1965-ig.
Az ún. „Danubia” répamagot az ácsi,- és sárvári cukorgyáraknak is itt tisztították.
Előzőleg csak Sopronhorpácson Sedlmayer Kurt „Béta” üzeme tisztított elit magot.
1953-tól - bár az államosított Petőházi Cukorgyár cukorraktárnak is használ-
ta az épület egy részét - már itt tisztították a dunántúli cukorgyárak répamagját.
Az üzem az őszi-téli szezonban működött 30-as létszámmal, de további bővítésre
is szükség volt.
1954-ben modernebb gépekkel látták el, a munkáslétszámot pedig 56-ra
emelték, hogy a növekvő igényt ki tudják elégíteni.
Ebben az időben a répamagot a tsz-ektől, állami gazdaságoktól vásárolták.
1958-ban Nagycenken bevezetésre került a sopronhorpácsi, Harmos-féle önkop-
tatási módszer, majd itt történt a vetéstechnikai követelményeknek megfelelően
a koptatott répamag osztályozása is. Ezekből a magokból már kb. 20%-a fejlődött
egycsírásan.
Tudni kell, hogy a répamag - nagyságától függően – egy,- vagy többcsírájú (2-5).
A zöme az utóbbi. (A mag keresztmetszete megmutatja a csírák számát. L. a rajzot.)A többcsírájút kikeléskor egyezni kell, s ezt csak kézi erővel lehet elvégez-
ni. A szakemberek ezért törekedtek az egycsírájúsításra (monogermizálás-
ra). Ezt többféle módon próbálták elérni: osztályozással, a magvak gépi úton
történő szétaprózásával. Legfőképpen pedig arra törekedtek, hogy nemesítéssel,
élettanilag örökletesen egycsírájúvá váljon a termett mag.
1969-ben sikerült a célt elérni. Az eredmény a horpácsi kutatók érdeme.
Az osztályozás és drazsírozás az ilyen magvaknál is megtörténik.1974-ben 10 fő a kisipari engedélyesek száma, de 1976-ra már 18. Ez a szám
28 főre emelkedett 1980-ban. Ebből 13 helybeli főfoglalkozású: 1 kályhás (Marton
Gyula), 3 kőműves (Major István, Maráz László és Presits János), 2 bádogos és
vízvezetékszerelő (Németh József, Simon László), 3 női szabó, 1 kézi hurkoló,
1 fafűrészelő és 2 fuvaros.
Létszámukat gyarapítja 5 mellékfoglalkozású (működési iparigazolványos):
műszerész, kovács, drótfonó és 2 fafűrészelő. A további 10 fő közül - akik a község-
ben működési engedéllyel rendelkeznek – 7 soproni, 3 fertőbozi lakos.
Vegyük számba az ipari kisüzemeket:
A háború után még működött a két malom, és a cukorrépa-magtisztító üzem,
amely később nagy fejlődésen ment keresztül. Idővel a malmok egyike megszűnt,
a másikat takarmánykeverővé alakították. A háború után létesült a Sütöde, később
a Takarmányszárító.
A kismalmot - mint ismeretes - a Földművesszövetkezet kapta meg,
de 1949. nov. 29-én államosították. Ekkor Fűzi Lajos, majd 1950-től Ruzsits Lajos
lett a vezető. 1951-ben feleslegessé vált és leállították. Két évig lisztcserét végzett,
majd 1953-ban végleg beszüntette működését a több mint 170 éves, műemlékszám-
ba menő malom. 1970-ben lebontották, majd 1974-ben a telek új gazdája, ifj. Brum-
mer Gábor lakóházat emelt rá.
A malom megszűnése után a malomcsatorna is feleslegessé vált, a tsz azt 1968-
ban betemettette.
Kiscenken a nagy hengermalom sem működhetett sokáig. Keglovich Richárd
a háborús károkat is szenvedett malmát 1945. szeptemberében bérletbe adta
ki Mórocz Ferencnek, aki azt rendbe hozatta, utána nagy forgalmat bonyolított le.
Jó üzlet volt ez a háború befejezését követően. 1949-ben államosították, és mint
nélkülözhetőt, 1952-ben leállították. Egy évig csak hatósági lisztelosztást végzett,
majd 1953-ban újra beindulhatott.
1961-ben takarmánykeverő üzemmé alakították át, mivel a soproni és fertődi
nagyteljesítményű malmok kielégítették a járási lisztszükségletet. A Gabonafelvá-
sárló,- és feldolgozó Vállalat kezelésében üzemelt.
Az üzem eleinte havonta 50 vagon serkentő,- hizlaló,- tojótápot stb. kevert 15 féle
takarmányból. Alapanyaguk az árpa,- és kukoricadara, de felhasználnak ezen kívül
szójadarát, földi diót (India), lucernalisztet, hús,- és hallisztet, vitaminokat, stb.
Induláskor 12 főnek adott munkát.
Az 1963-66-os években, továbbá 1971-ben kiegészítő beruházásokat végeztek,
- gabonatároló, hídmérleg, felvonó, raktárszín, készáruszín, targonca stb. - így
bővült a termelés.
1971-től már 27 fővel, két műszakban dolgoznak. A termelés az óránkénti
15 q-ról 34-re emelkedett. Naponként tehát 540 q táp készült. 1974-ben az üzem
teljesítménye 58 féle tápból 1309 vagon.
Ez időben már 25 fajta készítményük van: malac,- sertés,- borjú,- szarvasmar-
ha,- és baromfitápok. Ez utóbbiak részére indító,- nevelő,- és tojótáp készül.
1970-től szabad árusítási jog alapján közvetlenül is kielégíthetik az állattenyész-
tőket. Feladatuk volt a megnagyobbodott járás felét ellátni táppal.