180 181
7. A GAZDASÁGI ÉLET MÁS TERÜLETÉN IS MEGGYORSULT A FEJLŐDÉS,
ERŐSÖDIK A SZÖVETKEZETI KERESKEDELEM ÉS VENDÉGLÁTÓIPAR,
A KÖZLEKEDÉSI VISZONYOK IS JAVULNAK
A háború után a magánkiskereskedelem jelentéktelen: a Hangya szövetkezeti
bolt mellett csak Farkas Gyuláné fűszerboltja működött.
A Dózsa körúton Nagy Zoltán nyitott boltot 1946. novemberében, de 1950-ben
mindkét kereskedő bezárta üzletét, s átadta helyét „más” kereskedelmi formának.
Az 1945-ben alakult Földművesszövetkezet az újgazdák megsegítését célozta.
Miután a szocialista utat választotta az ország, a Hangya szövetkezetet, mint tő-
kés szövetkezeti formát, nem kívánatosnak tekintette. 1949-ben átvette tőle a bolti
kereskedelem irányítását is. Február 13-án az üzlet új feliratot kapott: „Földmű-
vesszövetkezet”.
Ettől kezdve - teljes állami támogatás mellett - nagy fejlődésnek indult
a szövetkezeti kereskedelem. Beindította 1951-ben a sütödét, 1953-ban „Kisáru-
ház”-zá alakították ki az egykori „Hangya” boltot. Forgalma ekkor évi 1 millió Ft,
ami jó eredménynek számított.- jún. 5-én nyitották meg az „Önkiszolgáló élelmiszerboltot” a sütöde
melletti, mai „Zolgiz Ételbár” helyén. Ez az új kereskedelmi forma nagyon jól be-
vált. Ugyanebben az évben a „nagy boltot” megfelezték: egyik részében „Vasáru-
bolt”, másik felében „Textilbolt” nyílott. 1963-ban újra összevonták; „Iparcikk” lett
az üzlet neve.
1971-ben nyílt meg „Áruház” néven, amely akkor az itt helyet kapott önki-
szolgáló,- és iparcikk bolt összevonásából alakult. 1975-ös forgalma 8,5 millió,
1980-ban 15,2 millió Ft.
A szövetkezet életében még két jelentős dátum: 1962-ben a Sopron és Vidéke
Földművesszövetkezettel egyesült. 1968-ban a Földművesszövetkezet nevet
változtatták meg, miután a hivatását betöltöttnek vélték. Új neve: Általános
Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet (ÁFÉSZ).
Az ÁFÉSz által üzemeltetett helyi boltok még:
A húsbolt 1949 óta üzemel. Először az államosított Löffler-féle üzem boltjában,
majd az ugyancsak államosított Reichl-féle nagyvendéglő húsboltjában. 1974-ben
nyílt a Soproni utcai, korszerűen kialakított húsbolt [„Zolgiz Ételbár”déli felén].
Első vezetője Tóth Elek. Forgalma 1975-ben 1,8, 1980-ban 2,8 millió Ft.
A Tűzép-telepet 1958-ban helyezték az akkori ,,falurét”-re. Tüzelőanyag már
kisebb mértékben, 1949-től volt a szövetkezet udvarán. Építőanyagkereskede-
lem csak a telepen indult. Vezetője kezdettől Pölcz Gyula. 1975. évi forgalma 9.4,
1980-ban 11,5 millió Ft.
A fiókboltok később nyíltak. A Dózsa körúti 1950-ben, a kiscenki 1953-ban.
Forgalmuk 1980-ban 2,3 millió, ill. 1,5 millió Ft.
A szikvízgyártó üzemet 1952-ben Balogh Bélától (Kiscenki u.) vette át a szö-
vetkezet, mely 1974 májusáig üzemelt. Attól az időponttól kezdve Sopronból látták
el a boltokat szódavízzel.
1971-ben már 250 tonna vetőmagot állítottak elő mechanikailag. A telepen
magyar és svéd gyártmányú gépek dolgoznak. A 70-es években több millió
Ft-os beruházással rekonstrukciót hajtottak végre, új körülményeket alakítottak ki.
Az üzemben ezektől az évektől kezdve három műszakban - még nyáron is - folyik
a munka. A dolgozók létszáma 70 fő. Főleg a helybeli asszonyoknak ad munkát.
Az üzem az ország cukorrépa-területének csaknem felére szolgáltat jó minő-
ségű vetőmagot.
- évi teljesítményük: feldolgoztak 99 vagon magot. Ebből 15 vagon
koptatott és mechanikailag egycsírájúsított, 21 vagon örökölt egycsírájúsított és
18 vagon mechanikailag egycsírájúsított (külföldi, bolgár) vetőmagot nyertek.
1979/80 telén 200 tonnát állítottak elő, ami 50 ezer hektár bevetésére, vagyis
az ország cukorrépa-területének felére elegendő.
Az üzem vezetője 1967-től Brieber Lajos, üzemmérnök Horváth András (1969-
től), 1978-tól a Magüzemnek, majd rendszerváltás után létrejövő Bétamag Vetőmag
Kft-nek dr. Horváth András lett a vezetője.
A Sütödét a Földművesszövetkezet szervezte meg 1951-ben. Ez ideig két sü-
tőiparos elégítette ki a község csekély igényét: Gasch Lajos és Németh János, illetve
utóda Pataki Sándor. Korábban ui. a lakosság általában otthon sütötte a kenyeret.
1954-ben csatlakozott a Sopron és Vidéke Sütőipari Vállalathoz, melyet
a Győr-Sopron Megyei Tanács üzemeltet. A sütöde feladata a 10 szomszéd közsé-
get, továbbá 4 határőrsöt ellátni kenyérrel. Napi termelése 28-30 q.
Az ún. „házi sütés” (bérsütés) 1972-ben végleg megszűnt, a lakosság azt már
alig igényelte.
1964-ig fával és brikettel fűtöttek, majd azt olaj váltotta fel. 1978 májusában
megszüntették az üzemet, szerepét az új Lövői Sütöde vette át.
Az első Takarmányszárító üzemet a Gabonafelvásárló,-és feldolgozó Vállalat
hozta létre 1968-ban, a kiscenki, volt Széchenyi-hitbizományi major 6 kat. holdas
területén. Az üzem vezetése a kiscenki Takarmánykeverővel együtt történik.
Feladata, hogy a soproni járás gabonatermésének tároló helye legyen. 1971-
ben ezer vagon gabonát (búzát, árpát, kukoricát) helyeztek el benne, de további
bővítésre is szükség volt.
1969-től a Gyár utca végén hoztak létre új egységet, és már az új szárítógépek-
kel a szárították a gabonát, és elsősorban a kukoricát.
1970-ben újabb beruházások történtek: két szín épült (fél-fél millió Ft),
2 szárítógép (szovjet és magyar, 1-1 millió), hídmérleg, szabadtároló karám (300
vagonos), stb.
A volt cukorgyártelepi nagy magtárat is megvásárolták 1975-ben. Három,
egyenként 530 vagon befogadóképességű tárolócsarnok épült előregyártott
elemekből; egy 1977-ben, majd további kettő 1979-ben. Ezzel kapacitásuk óriási
módon megnőtt.