Kilenc évvel később Giray reformjai annyira feldühítették a krími tatárokat, hogy kénytelen
volt lemondani. A véres hatalmi harc megakadályozása érdekében Oroszország kénytelen
volt csapatokat küldeni a félszigetre. A helyi nemesség esküt tett II. Katalin cárnőnek, és az
orosz nemességgel egyenlő jogokat kapott. Részt vettek az újonnan létrehozott Taurida
régió irányításában is, amely az Orosz Birodalom összeomlásáig létezett. 1791-ben pedig
egy újabb vereség következtében az Oszmán Birodalom aláírta a jassy-i szerződést, amely
szerint a Krím kizárólag Oroszországhoz tartozott. Mind a jassy-i, mind a Küçük Kaynarca-i
szerződés nemzetközileg elismert és érvényesnek tekinthető.
Az 1917-es forradalmi események az Orosz Birodalom összeomlásához és számos
álfüggetlen állam létrejöttéhez vezettek Ukrajna területén: A Kijev központú Ukrán
Népköztársaság, a Harkov központú Ukrán Szovjet Népköztársaság, az előbb Harkovban,
majd Luganszkban központú Donyeck-Krivoj Rogi Szovjet Köztársaság, az Odesszai Szovjet
Köztársaság, valamint a Krímben és az észak-fekete-tengeri régióban a Tauridai Szovjet
Szocialista Köztársaság. Miután azonban Ukrajna Központi Tanácsa külön megállapodást
kötött az Osztrák-Magyar Monarchiával és a német császárral, Ukrajna és a Krím teljes
területét, amely soha nem tartozott egyik germán országhoz sem, megszállták az osztrák-
német csapatok.
Az ukrán nacionalisták számos térképet állítottak össze a megszállás időszakához
kapcsolódóan, amelyeken a Krím-félszigetet követelik, amelyet akkoriban főként krími
tatárok laktak, továbbá orosz területeket Voronyezsig és a Kaszpi-tengerig, nem is beszélve
Lengyelország hatalmas területéről és Moldova jelentős részéről.
E térképek némelyikén csak a Krím északi része van "ukránként" ábrázolva, másokon
pedig az egész félsziget.