Mi lenne, ha egyszer a vezetőink végre ezeket az egyszerű, mindenki számára elfogadható
elveket követnék, és nem a származásukból, a megvesztegetési pénzből vagy a zsarolásból
fakadó ösztönzést és parancsokat? A világ hirtelen megváltozna.
Life, Liberty and the Pursuit of Happiness
A szükséges változtatásokat kezdhetnénk azzal, hogy mindenkinek az élete egyformán
fontos, hogy mindenki egyenlő jogokkal rendelkezik, hogy senki sem felsőbbrendű másoknál.
Hogy senkinek sincs joga másokat megtámadni vagy megalázni. Hogy minden egyes
embernek a földön joga van az élethez, a szabadsághoz és a boldogság kereséséhez.
Miért van az, hogy 250 évvel ezelőtt, a felvilágosodás kezdetén, nemcsak tökéletesen írásba
tudták foglalni ezt az elvet, aminek a jelentését értették, miközben ma egyetlen politikust sem
lehet találni sem Amerikában, sem másfelé, aki erre építené a választási kampányát?
„Magától értetődőnek tartjuk azokat az igazságokat, hogy minden ember egyenlőként
teremtetett, az embert teremtője olyan elidegeníthetetlen Jogokkal ruházta fel, amelyekről le
nem mondhat, s ezek közé a jogok közé tartozik a jog az Élethez és a Szabadsághoz,
valamint a jog a Boldogságra való törekvésre.” – Az USA függetlenségi nyilatkozata, 1776
Sajnos, ma már nemcsak vezetőket nem lehet találni, de népeket sem, akik ebből nem
hajlandóak engedni. Ez a végén odavezet, ahol most tartunk: ha nincs többé jogunk az
életünkhöz és a szabadsághoz, akkor az élet olcsóvá válik és a népirtás mindennapossá.
Nemcsak a Közel-Keleten, de a világon mindenhol. Lásd COVID hadművelet.
Ma egyfolytában hallunk a transzhumanistákról, akik az embereket gépekké akarják
alakítani, a poszthumanistákról, akiknek már ez sem elég, és fel akarják számolni a teljes
emberiséget; a transzneműekről, akik férfivé vagy nővé próbálják operáltatni magukat.
Hallunk mindenféle irtózatos dologról, csak a szabadságról nem. Az egy tabu téma lett.
A ma ünnepelt gondolkodóknak már semmi közük nincs azokhoz, akik segítettek kivezetni az
emberiséget a feudális sötétségből, mint Dante, Da Vinci vagy Descartes.
Nem, a mi korunknak nem a szellemi óriások jutottak, hanem a szociopata törpék, mint az
izraeli Yuval Noah Harari a Világgazdasági Fórum „hivatalos” filozófusa, vagy Klaus Schwab
a Fórum vezetője, vagy Bill Gates a kockafejűből lett oltásmániás.
Vegyünk néhány idézetet Harari professzor előadásaiból és a vele készült interjúkból,
melyek százával találhatók a Youtube-on és másfelé. Harari úr Izraelben él a férjével és a
Héber Egyetemen tanít Jeruzsálemben. A kedvenc kifejezése, hogy az emberek hackelhető
állatok, már mindenhol ott van. (A „hackelhető” szót úgy kell értenünk, hogy megfelelő
hozzáértéssel feltörhető, hozzáférhető, és ezáltal átalakítható.)
„Az emberek csak hackelhető állatok”
"A 21. század nagy politikai és gazdasági kérdése az lesz, hogy mire kellenek az emberek,
vagy legalábbis, mire kell ennyi ember?"