Miért szalasztotta el Izrael a lehetőséget?
Részben a "súrlódás" miatt, amely minden háborút áthat, minden stratéga nagy
csalódására.
Ahogyan Carl von Clausewitz fogalmazta meg először, a súrlódás sok különálló
akadályból áll.
Némelyik valóban jelentéktelen - mint például egy defekt a családi kirándulás előestéjén -,
míg mások alapvető veszélyt jelentenek minden háborús erőfeszítésre.
Izrael esetében az akadályok jelentősek voltak, kezdve az ellátó tisztektől, akik azt
állították, hogy több időre van szükségük az evakuálási útvonal mentén az élelmiszer és víz
biztosításához, egészen a nyílt végű késedelmekig, amelyeket a Hamász túszairól folytatott
katari tárgyalások okoztak, amelyek oda-vissza ingadoztak megoldás nélkül, és még a
katariak is elvesztették a türelmüket a Hamász ügyfeleikkel szemben.
Eközben aggodalmak merültek fel amiatt, hogy nem találták meg és semmisítették
meg az összes alagutat Gáza város és Khan Yunis alatt.
Újra és újra, amikor úgy tűnt, hogy eljött a nap, újabb alagutak megtalálása okozott
újabb késedelmet. Éppen ezen a héten volt egy komoly harc az Al Shifánál, ahol az első
ütközeteket még októberben vívták.
De ezek a háború szokásos megpróbáltatásai és van egy másik, sokkal
jelentősebb súrlódási forrás, amely az izraeli vezetés szívében található.
Amikor megkérdeztem egy tisztet az IDF főhadiszállásán, hogy miért telt el ennyi idő
Rafah érintetlenül hagyásával, a válasza váratlanul cinikus volt:
Az összehasonlítás terhelt:
Ben Gurion nemcsak Izrael első miniszterelnöke volt, hanem
szellemi alapítója, egy ostrom alatt született nemzet atyja.Amikor 1948. május 15-én kikiáltotta a függetlenséget, négy arab állam invázióját váltotta ki,
amelyek mindegyike jobban felszerelt volt, mint az ő földalatti zsidó milíciái, akik számára a
puska értékes volt, a tüzérség pedig lehetetlen álom.
- Ezzel a cselekedetével Ben Gurion figyelmen kívül hagyta az amerikai és brit
figyelmeztetéseket, hogy a háború mészárlással fog végződni és egyedül ment tovább,