És ennek következtében nagyon sok izraeli - valamint az amerikai és európai
politikusok - azzal a különös undorral tekintenek rá, amely azon vezetők számára van
fenntartva, akik akkor is hivatalban maradnak, amikor képességeik elsorvadnak.
Ezt politikai alkudozással érte el, egymás után alakított koalíciós kormányokat,
amelyek mindegyike több szélsőségest tartalmazott, mint elődje.Az arányos képviselet már régóta megnyitotta az izraeli parlamentet az ultravallásos és
keményen jobboldali pártok előtt - de különösen gátlástalan miniszterelnök kell ahhoz, hogy
ezek a pártok kormányra kerüljenek.
Netanjahu politikai pragmatizmusa pedig a kétségbeesett kapaszkodás érdekében
puszta célszerűséggé változott.
Netanjahu, más szóval, bármelyik parlamenti képviselőt hajlandó kormányra vinni, ha
ez lehetővé teszi számára, hogy hatalmon maradjon.
És így került Izrael a jelenlegi koalícióba, amely olyan személyiségeknek adta át a
politikai hatalmat, mint Itamar Ben-Gvir, egy ultranacionalista, akinek a ciszjordániai
telepeseknek nyújtott jingoisztikus támogatása már-már a messianizmus határát súrolja, és
aki Gáza teljes megszállására szólított fel.
https://www.reuters.com/world/middle-east/israeli-ministers-join-ultranationalist-
conference-urging-gaza-resettlement- 2024 - 01 - 29/
Az ilyen fantáziáknak nincs befolyásuk a katonai tervezésre - az izraeli tábornokok
inkább balközépen állnak.
De felzaklatják a mérsékelt többséget otthon, és külföldön az Izrael-ellenes
propagandát szolgálják, így Netanjahu üres figurává válik és széthasítja Izrael
nemzetközi támogatói koalícióját.
Politikai tekintélyének lassú szétesése tehát megfosztotta Netanjahut minden
reményétől, hogy erős háborús vezető legyen.
- Nem mutat sem meggyőződést, sem lendületet, a napi döntéshozatalt a védelmi
miniszterre és Yoav Gallant nyugalmazott tábornokra bízza.
(Minden, ami Netanjahu nem, Gallant nem vágyik a hivatali viseletre és korábban a
tengerészgyalogosként eltöltött évek után favágóként dolgozott Alaszkában).
Gallant pedig az elmúlt napokban látszólag saját kritikáit fogalmazta meg Netanjahuval
szemben, mondván, hogy a
"vezetői képességhez" "három dologra van szükség:
a küldetés iránti elkötelezettségre, személyes
példamutatásra és annak a belátásra, hogy a
felelősségvállalás a tekintély forrása".