Moszkva továbbra is Kijevhez és nyugati partnereihez köti a
támadást, hogy ezzel is erősítse Oroszország geostratégiai céljait
Ukrajnában.
Oroszország számára az ISKP fenyegetésének közvetlen elismerése felerősítené a
közvélemény elvárásait egy drasztikusabb terrorizmusellenes válaszlépést illetően,
ami azzal a kockázattal járna, hogy jelentős mennyiségű emberi és anyagi erőforrást
vonna el az ukrajnai háborútól.
Ezt Oroszország nem engedheti meg magának, mivel a Kreml úgy véli, hogy az
ukrajnai konfliktus generációkra meghatározza majd Oroszországot, míg az
Oroszország déli határain lévő terrorista csoportok - mint például az ISKP - jelentette
fenyegetés stratégiai szempontból viszonylag kevésbé akut.
Ráadásul az ISKP fenyegetésének csökkentése érdekében hozott túl drasztikus
intézkedések - például a közép-ázsiai migránsok elleni átfogó fellépés - azt kockáztatnák,
hogy gazdasági károkat okoznának Oroszországnak és közép-ázsiai partnereinek, mivel az
előbbieket megfosztanák az olcsó munkaerő forrásától, az utóbbiakat pedig a létfontosságú
munkaerő-transzmissziók forrásától, ami inkább növelné, mint csökkentené az iszlamista
fenyegetést, mivel a szegényebb emberek jellemzően érzékenyebbek a radikalizálódásra.
Ezért, miközben Moszkva hivatalosan el fogja ismerni, hogy az ISKP harcosai hajtották
végre a Crocus City Hall elleni támadást,
továbbra is azt fogja sugallni, hogy a támadás az amerikai külpolitika eredménye volt
és hogy Kijevnek lehetett valamilyen szerepe az elkövetők állítólagos menekülési
kísérletében
- mind azért, hogy csökkentse az oroszok vágyát az ISKP fenyegetése elleni pusztító,
túlzott intézkedésekre - és hogy Kijev és nyugati partnerei további rágalmazásával gyűjtsön támogatást az
ukrajnai háborúhoz.
Valójában Oroszország valószínűleg arra fogja használni Ukrajna állítólagos részvételét a
támadásban, hogy még később, még ebben az évben tovább igazolja a mozgósítási
erőfeszítéseket, válaszul az új ukrán mozgósításra, amelyet a következő hetekben
véglegesítenek. Propagandaszempontból Moszkva kénytelen azt is sugallni, hogy a hazai
fronton elkövetett folyamatos támadások - függetlenül attól, hogy ki és miért követi el azokat
- csak bebetonozzák az orosz kormány jelenlegi irányvonalát és nem vezetnek Moszkva
ukrajnai katonai stratégiájának vagy tágabb értelemben vett külpolitikájának jelentős
kiigazításához.
Oroszország még idén fokozhatja a mozgósítási erőfeszítéseket, hogy meggyőzze
Ukrajnát és a Nyugatot arról, hogy a további ukrán mozgósítás nem fogja felgyorsítani
az ellenségeskedések befejezését.
Egy ilyen lépésnek az is célja lenne, hogy nyomást gyakoroljon Kijevre, hogy elfogadja
Moszkva feltételeit az ellenségeskedések intenzitásának csökkentésére vonatkozóan.