Arrighi, akit gyakran leegyszerűsítő módon marxista történésznek bélyegeznek - ez a címke
túlságosan is szűkítő, tekintve munkásságának széleskörűségét -,
a reneszánszig visszanyúlóan vizsgálta a kapitalista rendszerek eredetét és
fejlődését, és kimutatta, hogy a pénzügyi expanzió és összeomlás visszatérő
szakaszai hogyan támasztják alá a szélesebb körű geopolitikai átrendeződéseket.
Elméletében központi helyet foglal el az a gondolat, hogy
- az egymást követő hegemónok felemelkedésének és bukásának ciklusa a
financializáció válságában végződik. A financializációnak ez a szakasza az,
amely megkönnyíti a következő hegemónhoz való átmenetet.
Arrighi e ciklikus folyamat eredetét a 14. századi olasz városállamokra datálja, egy
olyan korszakra, amelyet a modern világ születésének nevez.
A genovai tőke és a spanyol hatalom házasságától, amely a nagy felfedezéseket
eredményezte, végigköveti ezt az utat Amszterdamon, Londonon és végül az Egyesült
Államokon keresztül.
A ciklus minden esetben rövidebb és minden új hegemón
nagyobb, összetettebb és hatalmasabb, mint az előző.- És, ahogy fentebb említettük, mindegyik a hegemónia végső szakaszát jelző
pénzügyi válságban végződik. - Ez a szakasz azonban megtermékenyíti azt a talajt is, amelyben a következő
hegemón csírázni fog, így a financializációt egy közelgő hegemónváltás
előhírnökeként jelöli meg. - Lényegében a felemelkedő hatalom részben úgy emelkedik ki, hogy igénybe
veszi a financializált és hanyatló hatalom pénzügyi erőforrásait.
- Arrighi 1560 körül észlelte a financializáció első hullámát, amikor a genovai
üzletemberek kivonultak a kereskedelemből és a pénzügyekre specializálódtak,
ezáltal szimbiózisban lévő kapcsolatokat alakítottak ki a Spanyol Királysággal. - A következő hullám 1740 körül kezdődött, amikor a hollandok kezdtek kivonulni
a kereskedelemből, hogy "Európa bankáraivá" váljanak. - Nagy-Britanniában a pénzügyesítés, amelyet alább vizsgálunk, a 19. század
vége körül jelentkezett; az Egyesült Államok esetében az 1970-es években
kezdődött.
A hegemóniát úgy definiálja, mint "egy állam hatalmát a
szuverén államok rendszere feletti vezetési és kormányzásifunkciók gyakorlására".
E fogalom központi eleme az a gondolat, hogy történelmileg ez a kormányzás annak
átalakulásával függ össze, hogy az államok közötti kapcsolatrendszer önmagában hogyan