működik és azzal is, hogy mind abból áll, amit geopolitikai dominanciának neveznénk, de
egyfajta szellemi és erkölcsi vezetésből is.
A hegemón hatalom nemcsak az államok közötti versengésben
emelkedik a csúcsra, hanem valójában magát a rendszert is a saját
érdekében kovácsolja. A hegemón saját hatalmának kiterjesztésére
való képességének kulcsa az a képesség, hogy nemzeti érdekeit
nemzetközi érdekekké tudja alakítani.
A jelenlegi amerikai hegemónia megfigyelői felismerik a globális rendszer amerikai
érdekek szerinti átalakulását. Egy ideológiailag feltöltött, "szabályokon alapuló" rend
fenntartása - látszólag mindenki javára - jól illeszkedik a nemzeti és a nemzetközi
érdekek összemosásának kategóriájába.
Eközben az előző hegemónnak, a briteknek megvolt a saját verziója, amely magában
foglalta mind a szabadkereskedelmi politikát, mind a hozzá illeszkedő ideológiát, amely a
nemzetek jólétét hangsúlyozta a nemzeti szuverenitással szemben.
Visszatérve a financializáció kérdésére, annak korszakos aspektusára vonatkozó eredeti
felismerés először Fernand Braudel francia történésztől származik, akinek Arrighi
tanítványa volt. Braudel megfigyelte, hogy a pénzügyesítés, mint egy adott társadalom
uralkodó kapitalista tevékenységének felemelkedése a közelgő hanyatlás jele.
Arrighi átvette ezt a megközelítést és "A hosszú huszadik század" című fő
művében kidolgozta elméletét a kapitalista rendszeren belüli felemelkedés és
összeomlás ciklikus mintázatáról, amelyet "a felhalmozás rendszerszintű ciklusának"
nevezett.