Ezen elmélet szerint a felemelkedés időszaka a kereskedelem és a termelés
bővülésén alapul. Ez a szakasz azonban végül eléri az érettséget és ekkor már nehezebbé
válik a tőke nyereséges újrabefektetése a további terjeszkedésbe.
Más szóval, a gazdasági erőfeszítések, amelyek a felemelkedő hatalmat a magasba
juttatták, egyre kevésbé lesznek jövedelmezőek, mivel a verseny fokozódik, és sok
esetben a reálgazdaság nagy része a periférián vész el, ahol alacsonyabbak a bérek. A
növekvő adminisztratív kiadások és az egyre bővülő hadsereg fenntartásának
költségei szintén hozzájárulnak ehhez.
JELZŐVÁLSÁG
Ez ahhoz vezet, amit Arrighi "jelzőválságnak" nevez, vagyis olyan gazdasági
válságnak a kialakulásához, amely jelzi az anyagi terjeszkedésen keresztüli
felhalmozásról a pénzügyi terjeszkedésen keresztüli felhalmozásra való áttérést.
- Ezután egy olyan szakasz következik, amelyet a pénzügyi közvetítés és a
spekuláció jellemez.
Ezt úgy is elképzelhetjük, hogy miután egy nemzet elveszítette gazdasági jólétének
tényleges alapját, a pénzügyek felé fordul, mint a végső gazdasági terület felé, ahol a
hegemónia fenntartható. A financializáció szakaszát tehát a pénzügyi piacok és a
pénzügyi szektor túlzott hangsúlyozása jellemzi.
Hogyan késlelteti a financializáció az
elkerülhetetlent
A financializáció korrozív jellege azonban nem látszik azonnal - sőt, épp ellenkezőleg.
Arrighi bemutatja, hogy a financializáció felé fordulás, amely kezdetben igen
jövedelmező, hogyan biztosíthat átmeneti és
illuzórikus haladékot a hanyatlás pályájáról és így
elhalasztja a végső válság kialakulását.
Például az akkori uralkodó hegemónt, Nagy-Britanniát
sújtotta a legsúlyosabban az 1873-1896 közötti
úgynevezett “hosszú depresszió”, az elhúzódó
rossz közérzetű időszak, amelynek során Nagy-
Britannia ipari növekedése lelassult, gazdasági
tekintélye pedig csökkent.
Roham a Nassau Street 20. szám alatti Negyedik
Nemzeti Bank ellen, New York City, 1873. A Frank
Leslie's Illustrated Newspaper 1873. október 4-i
számából.