Minden újra jónak tűnt.
Arrighi szerint
azonban semmi varázslatos nincs a nyereség hirtelen helyreállásában. Ami történt, az
az, hogy "miközben ipari fölénye csökkent, pénzügyei diadalmaskodtak, és a világ
fizetési rendszerében szállítmányozóként, kereskedőként, biztosítási brókerként és
közvetítőként nyújtott szolgáltatásai minden eddiginél nélkülözhetetlenebbé váltak".
Más szóval, a pénzügyi spekuláció nagymértékű bővülése következett be.Kezdetben a bővülő pénzügyi jövedelem nagy része a korábbi befektetésekből
származó kamatokból és osztalékokból származott.De egyre nagyobb részt finanszírozott az, amit Arrighi úgy nevez:
"az árutőke belföldi átalakítása pénztőkévé".Eközben, ahogy a többlettőke kivonult a kereskedelemből és a termelésből, a brit
reálbérek az 1890-es évek közepétől kezdve csökkenésnek indultak - ez az elmúlt öt
évtized tendenciájának megfordulása.
- A pénzügyi és üzleti elit gazdagodása a reálbérek általános csökkenése
közepette olyasmi, ami a jelenlegi amerikai gazdaság megfigyelőinek
ismerősen cseng.
Lényegében a financializáció felkarolásával Nagy-Britannia kijátszotta az utolsó
kártyáját, amellyel megakadályozhatta birodalmi hanyatlását.
Ezen túlmenően az első világháború pusztulása és a két világháború
közötti időszak ezt követő instabilitása volt a "rendszerszintű káosz" -
Arrighi szerint "rendszerkáosz" - megnyilvánulása, amely jelenség különösen a
jelző- és végválságok idején válik láthatóvá.
Történelmileg, Arrighi megfigyelése szerint,
ezek az összeomlások a nyílt háborúkba való átcsapással járnak együtt
- konkrétan a harmincéves háború (1618-48),
- a napóleoni háborúk (1803-15)
- és a két világháború.
Érdekes és némileg ellentmondásos módon ezekben a háborúkban jellemzően nem a
fennálló hegemón és a kihívó állt szemben egymással (ez alól az angol-holland tengeri
háborúk jelentős kivételt jelentenek).