Mennyire kell komolyan vennünk ezt az új amerikai polgárháborúról
szóló beszédet?
Nem nagyon. Leginkább a hagyományos politika szimbolikus allegóriájaként értelmezhető,
amelyben a két fél által leadott golyók csupán a szavazatokat szimbolizálják, ugyanúgy,
ahogy az ötvenes évek sci-fi filmjeiben az óriás mutáns hangyák vagy az idegen megszállók
a kommunizmust vagy a vállalati konformizmust szimbolizálták.
De még allegóriaként is nagyon rosszul értelmezi a modern Amerikát.
Mert bár politikai megosztottságunk kegyetlenebb, mint
valaha, nem az államok közötti polgárháborúban nyilvánulna
meg, hanem az államokon belüli polgárháborúban.Az 1861-65 közötti tényleges amerikai polgárháború egy olyan korban zajlott, amely annyira
gyökeresen különbözik a maitól, hogy akár a középkor is lehetett volna.
És a nyugati féltekén a 19. században lezajlott szélesebb körű felfordulás része volt, amely a
brit, spanyol és portugál birodalomtól függetlenségüket elnyert, instabil posztkoloniális
államokat érintette.
A Közép-Amerikai Szövetségi Köztársaság (1823-41) a mai Costa Rica, El Salvador,
Guatemala, Honduras és Nicaragua államokra oszlott. Az angol-amerikai telepesek és a
helyi tejanók szövetségének köszönhetően Texas 1836-ban elnyerte függetlenségét
Mexikótól. Texas ezután szuverén állam volt, amíg 1845-ben az Egyesült Államokhoz nem
csatolta, majd 1861 és 1865 között csatlakozott a rövid életű Amerikai Konföderációs
Államokhoz.
ℹ De míg Latin-Amerikában számos puccs, forradalom és felkelés volt, a nyugati
féltekén a hármas szövetség háborúja (1864-70) óta - amelyben Paraguay elvesztette
területének közel felét szomszédai miatt -, valamint az 1898-as spanyol-amerikai
háború óta, amelyben az USA elcsatolta Kubát, Puerto Ricót, a Fülöp-szigeteket és
Guamot Spanyolországtól, nem volt komoly kísérlet a határok megváltoztatására.
A modernizáció és az iparosodás a korábban gyenge és instabil rezsimeket
konszolidáltabbá tette.
És még Amerika legvitatottabb pillanataiban is csekély volt az esélye a valódi széthúzásnak.
A szegregációs politikusok és a velük szövetséges fehér felsőbbrendűség hívei
részéről a polgárjogokkal szembeni, gyakran erőszakos "masszív ellenállás" célja a
- század végén létrehozott elnyomó Jim Crow faji rend fenntartása volt, nem pedig a
Dél sikertelen függetlenségi törekvésének megújítása.
https://segregationinamerica.eji.org/report/massive-resistance.html
Való igaz, hogy a szövetségi hatalmat ma erősen vitatják
egyesesetekben a különböző politikai összetételű városi és állami
kormányzatok.