A tőke sokkoló csapatainak tekintett fasiszták legyőzése volt az egyik része annak a
nagyobb radikális társadalmi átalakulásnak, amelyre törekedtek és amelyet gyakran a
közelmúltban Oroszországban aratott bolsevik győzelem inspirált (a fasiszták a maguk
részéről a bolsevizmus fenyegetése miatt látták indokoltnak erőszakos tevékenységüket).
Mégis, szinte minden országban nem csak a kommunista forradalmat nem sikerült
megvalósítaniuk, hanem a szélsőjobboldal felemelkedését sem meggátolniuk.
Csak a háború utáni korszakban, amikor a Nyugat ún. liberális-
demokratikus uralom alá került, jelent meg újra az Antifa a
jelenlegi formájához hasonlóan.
- Mivel az egyetemes kommunista forradalom álma elmaradt, a mozgalom nagyrészt
arra összpontosított, hogy visszavágja a továbbra is fennmaradt szétszórt
szélsőjobboldali csoportokat.
Bár ezek a harcosok még mindig a forradalmi baloldal retorikáját használták, nagyrészt
beletörődtek abba, hogy az elfogadható diskurzus külső peremvidékén járőrözzenek, az
általuk megvetett liberális főáramlat által meghatározott feltételek szerint.
Amennyiben a politikai erőszak alkalmazását tolerálták, az nagyrészt azért történt,
mert szélsőjobboldali célpontjaikat más eszközökkel már a társadalom peremére
szorították, vagy mert a cselekmények olyan szubkulturális terekben bontakoztak ki,
amelyeknek nem volt nagy politikai jelentőségük.
Az Antifa-taktika hatékonyságának alátámasztására Bray és más
apologéták gyakran hivatkoznak konkrét sikerekre, amelyekkel
megakadályozták, hogy egy adott neonáci csoport összegyűljön
vagy egy szónok felszólaljon.
De a liberális mainstream által alkalmazott finomabb, átfogóbb ideológiai konszenzus
kikényszerítésének módszerei voltak azok, amelyek ezeket a peremcsoportokat egyáltalán
sebezhetővé tették egy maroknyi aktivista bohóckodásával szemben.
Ezzel szemben az Antifa az utóbbi időben kevésbé volt
sikeres az általa fasisztának titulált jobboldali-populista vezetők
és pártok - Trumptól Marine Le Penig és Giorgia Meloniig -
leállításában, azon egyszerű oknál fogva, hogy képtelen
elegendő létszámot összegyűjteni ahhoz, hogy fizikailag
szembeszálljon a tömeges támogatói bázisukkal.
Még Bray is elismeri, hogy a mozgalom taktikája alkalmatlan arra, hogy felvegye a harcot
ezzel az új ellenséggel.
Ezért az Antifa azzal a problémával szembesül, hogy a megközelítése nagyobb
valószínűséggel arat sikereket, amikor a tét a legkisebb; amikor az általa "fasisztának"