De hogyan egyeztethető össze a jövő racionális megtervezésének ez az
impulzusa a demokrácia nyitottságával és a benne rejlő bizonytalansági elvvelÚgy tűnik, hogy ellentmondásban áll. Ahogy White írja:
"Az emberek preferenciáinak stabilitását
feltételezni annyit tesz, mint elvitatni egy
olyan politikai folyamat értékét, amely arra
törekszik, hogy megváltoztassa azokat".A demokrácia egyik definíciója, amelyet Adam Przeworski politológus ajánlott fel, olyan
rendszer, amelyben a választásokat nem lehet utólag megváltoztatni vagy előre
megjósolni. Néhány dolgot a véletlenre kell bízni, ha egy demokrácia méltó akar lenni
a nevéhez.
Itt válik különálló és lényeges dimenzióvá White hangsúlyozása az aspirációs jövőképek
hasznosságáról.
Ha mindent a szakértői tervezésre vagy az árjelzésre bíznánk, a
képzelet világa gyorsan elszegényedne. Társadalmi jelzéseinket
racionális tervezőktől és előrejelzőktől vennénk.Bár White nem említi őt, a néhai Erik Olin Wright szociológus több évtizedes kutatási
programja a "valódi utópiákról" tanulságos.
Wright soha nem tévesztette szem elől, hogy merész, de elképzelhető kifejezésekkel
fogalmazzon meg egy olyan holnapi világot, amely a mai pragmatikus realitásokban is
gyökerezik, négyszöget bezárva a vágyakozó hosszú távú játék és az itt és most elfogadása
között.
White rendkívül meggyőzően érvel a jövő kritikus fontossága mellett a demokratikus
projekt sikere szempontjából.
De, amikor arra próbál választ adni, hogyan lehetne a jövőt újragondolni, elemzése
kevésbé meggyőző.
Úgy tűnik, hogy a progresszív választók elidegenedésétől való félelmében bűnös abban,
hogy felhígítja a leglényegesebb pontjait, miközben a régi ideológiai politika visszatérését
hirdeti.
- Amikor White megpróbál javaslatot tenni a jelenlegi vészkorszakból kivezető
útra, nosztalgikus baloldalinak kezd hangzani.
A forradalmi pártok visszatérése mellett szóló, egy jövőbeli projekt iránt erősen elkötelezett
kérése nemesnek hangzik, de végső soron irreális, ahogyan azt az is bizonyítja, hogy
könyvében nem találunk javaslatokat arra vonatkozóan, hogyan lehetne létrehozni ezt a
kollektív ideológiai projektet. Az elmúlt évtizedekben az ideológiai politika spontán
feltámadása az alkímia baloldali változatává vált.