Az én nézetem szerint az agy, az gondolkozásra
való, és nem csak gondolkozni, hanem élvezni,
látni a szellemi élet nagyszerűségeit, az
örömeit!
És azért a tudományokat, azt át kell élni, ugye?
Én azokkal a kísérleteimmel élek.
A Shakespeare-t azt nem megtanulni kell, hanem
átélni kell, ugye?
Épp, hogy Arany Jánost át kell élni, ugye?
A zenét azt nem megtanulni kell, hanem azt
megélni kell.
Mindent meg kell élni, ugye? Ebben teljesen fel
kell olvadni.
Akkor szeretem a tudományt.
Velem a középiskolában megutáltatták az
irodalmat, megutáltattak mindent, mert csupa
adattal tömték meg a fejemet, ahelyett, hogy
megtanítottak volna, hogy lássam a szépségét az
irodalomnak és a szellemi alkotásnak.
És ezzel meg is bénítják, ez egy borzasztó kárt
tesz nekünk, mert megbénítják az embert.
Mert az a sok szecska, amit az ember fejébe
belemegy, az úgyis elpárolog, abból semmi sem
marad. Azt az ember mind elfelejti.
Ami megmarad, az a tudomány, vagy a művészet,
vagy a szépség szeretete.
Az, hogy egy problémát próbáljam megoldani, a
tettrekészség, ezek az egyéni kvalitások, ezek a
fontosak. Nem pedig az, hogy a fejemet megtömjem
mindenfélével.