A magas munkanélküliségi ráta, a stagnáló bérek és a válságra válaszul bevezetett
megszorító intézkedések súlyosbították a meglévő egyenlőtlenségeket, és
felerősítették a politikai berendezkedéssel szembeni ellenérzéseket.
A helyzetet tovább súlyosbította, hogy az EU megpróbálta megakadályozni az e
politikákkal szembeni demokratikus visszahatásokat azáltal, hogy korlátozta a
demokratikusan választott kormányok demokratikus döntéshozatali hatáskörét és
ehelyett a nem demokratikus szervek által előírt, kvázi automatikus technokrata
szabályokra összpontosított.
Az Európai Unió gyakorlatilag szuverén hatalommá vált, amelynek hatalmában állt
költségvetési szabályokat és strukturális reformokat ráerőltetni a tagállamokra - nem
éppen ezt várnánk a "demokrácia bástyájától", ahogyan a maradáspártiak gyakran
szeretik ábrázolni.
Ez azonban csak fokozta sok európai kiábrándulását mind a főáramú politikai
pártokból, mind magukból az uniós intézményekből, amelyeket a globális pénzügyi
érdekeknek kiszolgáltatottnak és az átlagpolgárok igényeitől elrugaszkodottnak
tartottak.
Eközben a menekültválság uniós kezelése, amely 2015-ben tetőzött, tovább erősítette
a bevándorlóellenes érzelmeket és a jobboldali populista pártok felemelkedését
táplálta szerte a kontinensen.
Az elsősorban a Közel-Kelet és Észak-Afrika háború sújtotta régióiból érkező migránsok
beáramlása megterhelte az erőforrásokat, felerősítette a társadalmi feszültségeket és ismét
bebizonyította, hogy az EU felülről lefelé irányuló politikai megközelítése kudarcot vallott -
ebben az esetben az áttelepítési kvóták ötlete volt a példa erre, amelyet több ország nem is
volt hajlandó betartani.
Ma a bevándorlás ismét a politikai viták előterébe került.
Az EU határőrizeti ügynöksége, a Frontex tavaly több mint 350 000, az EU-ba történő
illegális határátlépést észlelt, ami 2016 óta a legmagasabb szám.