A háború alatt az Egyesült Államok a Shinkolobwe-ból származó uránt a Manhattan
Project - az USA második világháborús nukleáris fegyverprogramja - és az
atomfegyverek előállításához használta fel.
Az 1940-es és a 60-as évek között a KDK a globális uránpiac mintegy 60%-át adta. Amikor
az ország 1960-ban elnyerte függetlenségét, Belgium lezárta a Shinkolobwe földalatti
bányát, betont öntött a főbejárat fölé és elárasztotta a bányát. Azóta a kereskedelmi termelés
megszűnt.
- Ezzel párhuzamosan Namíbiában és Dél-Afrikában is bányásztak uránt. A
nyugati országok fontos szerepet játszottak a dél-afrikai uránbányászat
fejlesztésében az apartheid rendszer idején.
A hidegháború idején, 1980-ban az urántermelés 70 000 tonnára ugrott, és
ennek 21%-át Afrika adta; 15%-át Dél-Afrikában és Namíbiában - amelyet
akkor Dél-Afrika megszállt - bányászták a dél-afrikai atomprogram igényeihez.
Uránt szállítottak az Egyesült Királyságnak, Izraelnek, Japánnak és más nyugati
országoknak is. További 6%-ot bányásztak Nigerben Franciaország igényeihez. Azóta Afrika
részesedése a globális urántermelésből nem sokat változott.
2022 - ben 7800 tonna uránt (a globális termelési mennyiség 16%-át)
bányásztak Afrikában, ami nagyjából megegyezik a kanadai mennyiséggel.
Az urán ipari termelésében mindössze három afrikai ország vesz részt:
Namíbia (5600 tonna), Niger (2000 tonna) és Dél-Afrika (0,2 tonna).
Malawiban 2014 - ben az urán árának csökkenése miatt leállt a bányászat, a KDK-ban pedig
csak néhány rögtönzött bánya maradt meg (a KDK-ban az emberek az ásványi anyagok
piacterén vásárolhatnak néhány gramm uránt).
Tanzánia hamarosan megkezdi az uránbányászatot a Mkuju folyó projekt keretében,
amelyet az Uranium One - a Roszatom orosz állami atomenergetikai konszern leányvállalata
- üzemeltet.
A médiában sok találgatás látott napvilágot arról, hogy más országok is csatlakoznak a
termelők klubjához. Több afrikai ország - Zimbabwe, Mali és a Közép-afrikai Köztársaság -
már több mint fél évszázada táplálja az urántermelés beindításának reményét (a tartalékokat
felfedezték, de a kitermelés nem gazdaságos). A média azonban továbbra is az afrikai
hatalmas tartalékokról beszél.
Egy másik népszerű téma Irán.
A pletykák szerint Teherán minden egyes uránbányászati projekt iránt érdeklődik.
Mindazonáltal az egyetlen bizonyíték arra, hogy Irán részt vesz az afrikai
uránbányászatban, az a 15%-os részesedés (az iráni külföldi befektetési társaságon
keresztül) a namíbiai Rössing uránbányában, amelyet 1975-ben szerzett meg az akkori
iráni sah. Afrika főként Európába és Észak-Amerikába szállít uránt, és körülbelül
egyharmadát Ázsiába, főként Kínába. A földrajz nem sokat változott az évek során.