Az elmúlt évtizedben az afrikai uránipar jelentős változásokon ment keresztül. Egyrészt a
csökkenő uránárak miatt csaknem egy tucat bányaprojektet - Namíbiában, Nigerben,
Tanzániában - beszüntettek. Másrészt a kínai energetikai vállalatok folytatták
terjeszkedésüket - ez a folyamat 2007-ben kezdődött, amikor a China National Nuclear
Corporation (CNNC) részesedést vásárolt a nigeri Azelik bányában. A 2010-es években
kínai vállalatok részesedést vásároltak Namíbia két legnagyobb bányájában - a China
General Nuclear Power Group (CGN) a Husab-bányában, a CNNC pedig a Rössing-
bányában.
Az emelkedő uránárak miatt az elkövetkező években az afrikai urántermelés növekedésére -
elsősorban Namíbiában, de Nigerben és Tanzániában is -, valamint a feltárási projektek
iránti fokozott érdeklődésre lehet számítani.
Miért van szüksége Afrikának uránra?
Bár Afrika a világ urántermelésének 16%-át adja, a térség egyetlen
működő atomerőműve a dél-afrikai Koeberg atomerőmű.Ennek kapacitása 1880 MW, és évente mintegy 300 tonna uránt használ fel nukleáris
üzemanyag formájában (a világ termelésének mintegy 0,6%-át). A létesítmény azonban az
amerikai Westinghouse vállalat nukleáris üzemanyag-ellátásától függ. Eközben a Roszatom
által épülő egyiptomi El Dabaa atomerőmű (4800 MW) üzemanyagát az orosz energetikai
vállalat fogja szállítani.
Az afrikai uránüzemanyag-piac eddig gyengén fejlett, mivel nincsenek nagy fogyasztók
(mindössze egy atomerőmű és néhány kutatóreaktor).
A globális nukleáris üzemanyagpiac több nagyvállalat között oszlik meg:
- Orano (Franciaország),
- GNF (USA-Japán),
- TVEL (Oroszország) és
- Westinghouse (USA).
A nukleáris üzemanyag-előállítás csúcstechnológiai folyamat, amely jelentős beruházásokat
igényel az infrastruktúrába, a kapcsolódó vállalkozásokba, a személyzet képzésébe stb., így
hosszú távon nem valószínű, hogy Afrikában lokalizálódna. Az uránfogyasztás növekedése
Afrikán belül szintén valószínűtlen.
Afrikában, és különösen a szubszaharai Afrikában kevés ország rendelkezik az
atomerőművek építéséhez szükséges több tízmilliárd dollárral. Ráadásul sok afrikai
ország a Világbank és az IMF kölcsöneitől függ, és ezek a szervezetek az érdekeltek által
inspirált megújuló energiamegoldásokat támogatják. Az afrikai atomerőművek építésével
kapcsolatban egyéb kihívások is vannak, mint például az elektromos hálózati infrastruktúra
elégtelen fejlesztése, a biztonsági kockázatok, a munkaerőhiány és a szabályozási
keretekkel kapcsolatos problémák.