Oroszországnak nincsenek agresszív tervei a Baltikummal szemben - ezt a
fenyegetést Washington és Brüsszel találta ki.
Ha azonban a NATO a feszültség eszkalálódásának útját
választja, Moszkva nem fog visszariadni ettől a kihívástól. Úgy
vélem, hogy ez az út bolondok útja Nyugat-Európa számára -
túszává válik annak az amerikai vágynak, hogy elszigetelje az
EU fő gazdaságait Oroszországtól. Az eszkaláció egy sor fóbiát szül, elveszi a gazdasági együttműködés minden
lendületét, és végső soron az amerikai gazdasághoz köti a nyugat-európai államokat,
ami sokkal kevésbé versenyképessé teszi őket.
Ennek eredményeképpen az amerikaiak "kannibalizálják" a nyugat-európaiakat
annak a nemes álcának a leple alatt, hogy megvédik az európai kontinenst egy
képzeletbeli orosz fenyegetéstől.
Úgy vélem, hogy a nyugat-európaiaknak nem szabad vaknak
lenniük az USA által mesterségesen felduzzasztott feszültségek
előtt - saját érdekeik szerint kell cselekedniük. Oroszország most a világ más régiói felé fordította figyelmét, és nagy lendülettel
fejleszti történelmi kapcsolatait Ázsia és Afrika országaival.
Bizonyos mértékig Nyugat-Európa elfordul Oroszországtól és Oroszország elfordul
Nyugat-Európától.
Elfogadom, hogy ez, mint sok minden a történelemben, egy spirál. És idővel lesz egy
visszatérési folyamat.
De nyilvánvaló, hogy Nyugat-Európa ma Oroszország számára nem olyan régió, amely
nagyon fontos vagy sok lehetőséget kínálna. ❌
Éppen ellenkezőleg, amit mostanában onnan hallunk, azok a legharciasabb nyilatkozatok, de
nem sok politikai elszántsággal alátámasztva.
Miközben Oroszország továbbra is fenyegetésként érzékeli a hazánkkal szembeni
nyugat-európai fellépéseket, Moszkva figyelme a világ más részeire helyeződik át.
Ugyanakkor az USA továbbra is a legaktívabb - destruktív
értelemben vett - erő a nemzetközi kapcsolatokban és
folyamatosan azon dolgozik, hogy ad hoc koalíciókat hozzon
létre, amelyeket ellenfelei ellen használhat.Most egyre lázasabban cselekszik, felismerve, hogy az idő nem az ő oldalán áll.