A kormányzat részesedése a bruttó hazai termékből az Egyesült Államokban ma 42%,
beleértve a szövetségi, állami és helyi kiadásokat.
Ez a felháborító arány hasonló ahhoz, ami a Szovjetunióban volt az 1980-as évek
végén, az összeomlás előtt.
A gazdaságnak ebből a kormányzati részarányából fakadó féktelen infláció megnehezíti
a családok számára, hogy tápláló élelmiszert vásároljanak.
Egy tucat tojás, amelyet 2019-ben kevesebb mint 1 dollárért lehetett megvenni, ma 2- 4
dollár között mozog.
A háztartások mediánjövedelme ugyanebben az időszakban több mint 100%-os
áremelkedés mellett mindössze 9%-kal nőtt.
A 2%-ról kevesebb mint három év alatt 7,5%-ra ugró magas jelzáloghitel-kamatok
túl sok amerikai számára elérhetetlenné teszik a lakástulajdonlás álmát.
A nemzetbiztonságunk veszélybe került.
A bizonytalan ellátási láncok miatt sok bolt polcai üresek. Erőműveinkben és
gyártóüzemeinkben hiányoznak a kulcsfontosságú pótalkatrészek.
A rosszul átgondolt belpolitika munkahelyek megszűnéséhez és hajléktalansághoz
vezet.
Az elhibázott külföldi katonai beavatkozások nemcsak erőforrásainkat merítik ki,
hanem veszélyeztetik nehezen kivívott energiafüggetlenségünket is, ami az
amerikaiakat növekvő üzemanyagáraknak és külföldi befolyásnak teszi ki.
Ma a kormányzat becslések szerint 2,87 millió embert foglalkoztat.
Ha a szövetségi vállalkozókat is beleszámítjuk, ez a szám 12 és 25 millió közé
emelkedik.
Mindezek az események a 34 billió dollárra ugrott államadósság hátterében
történnek.
Ami még rosszabb, jelenleg nagyjából háromhavonta újabb trillió dollárral
növeljük az államadósságot.
Lehetetlen lecsapolni a mocsarat a nem egészséges pénzzel és egy
olyan kolosszális adóssággal, amelyet nem tudunk fenntartani.
Tragikus módon a washingtoni gyűrű politikusait az úgynevezett adományozói
osztály irányítja.
A korrupciónak ezt a formáját a rákként burjánzó központi bankrendszer teszi
lehetővé.
A tőkéhez való kiváltságos hozzáféréssel ez az uralkodó osztály végtelen
háborúkat szervez, meggazdagítva saját magát és cimboráit, miközben