Mi a probléma?
- Azok az országok, amelyek Kijevet szövetségesnek tekintik (ha nem is formálisan, de
de facto), támogatják Moszkvával szemben és fegyvereket biztosítanak a harci
műveletekhez. - Mi értelme van akkor a korlátozásoknak? Hadd harcoljanak úgy, ahogy az ukrán
katonai vezetők éppen jónak látják, nem gondolja?
De a realitások olyanok, hogy Ukrajna nem a saját nevében harcol, hanem valaki
más parancsára. A különböző nyugati segítség nélkül már régen vége lett volna az
egésznek.
Ez azt jelenti, hogy a NATO szükséges és nélkülözhetetlen része az egész
hadjáratnak, így aktív résztvevője. A blokk az előbbit elismeri, az utóbbit nem.
Ezért az a meglehetősen abszurd meggyőződés, hogy az egyre kifinomultabb
fegyverek szállítása és használata nem jelenti a konfliktus eszkalálódását. Vagy nem
jelenti azt sem, hogy maga a NATO is belekeveredik az Oroszországgal való
konfrontációba.
A fegyverhasználattal kapcsolatos szenvedélyek különösen nagyok Nyugat-Európában.
Az Egyesült Államok inkább elzárkózik a vitáktól. A Fehér Ház megismétli korábban kifejtett
álláspontját, miszerint amerikai fegyvereket nem lehet bevetni Oroszország nemzetközileg
elismert határain belüli célpontok ellen (amerikai szempontból ez nem vonatkozik a volt
ukrán területekre, köztük a Krímre).
Bármilyen finoman szólva is különös államférfiak irányítják az Egyesült Államokat, az az
öntudat, hogy nukleáris szuperhatalomként akár egy teljes körű atomháborúba is
belekeveredhet, még mindig segít az elmék koncentrálásában. Az Óvilágnak viszont nincs
ilyen ballasztja.
A nyugat-európaiak dilemmája, vagy inkább a maguk számára teremtett dilemma
összetett.