Az ideológiai hangulatot nem tudják megváltoztatni az alkalmi szkeptikusok, akik
arra figyelmeztetnek, hogy Kijev soha nem lesz képes elérni céljait.
Ez pedig annak köszönhető, ahogyan Nyugat-Európában értelmezik a konfliktust.
Kezdetben az ideológiai és érzelmi túlzások domináltak, de ez a mantra mára hivatalos
állásponttá vált. Innen ered az axiómaként kínált vélemény, hogy Ukrajna után az orosz
armada természetesen egész Európa eltiprására indul, kezdve kelettel.
Nem számít, hogy az amerikai hírszerzés tisztviselői időről időre felvázolják, hogy
szerintük egy ilyen forgatókönyv nem része az orosz stratégiai tervezésnek.
A nyugat-európai elitek azt hiszik, hogy jobban ismerik Vlagyimir Putyin elnököt, mint
amerikai barátaik.
De ha ilyen hamis előfeltevésből indulunk ki, akkor igen, nincs más választásunk, mint
minden lehetséges módon támogatni Ukrajnát. És természetesen feloldani a
fegyverhasználat korlátozását. És esetleg még több olyan szakembert küldeni, akik tudják,
hogyan kell használni őket. És talán végül az egyes NATO-tagállamokból közvetlenül
Ukrajnába küldhetnénk harci egységeket.
Itt egy fontos dologra kell rámutatni.
Az, hogy a nyugat-európai establishment valóban úgy gondolja-
e, hogy az orosz tankok átmasíroznak Európán, az eszkaláció
minden egyes fordulójával egyre kevésbé fontos.
A politikai narratíva építésének és a saját választók előtt való rátermettnek tűnés
szükségessége nem engedi meg a visszalépést. És amikor Emmanuel Macron francia
elnök először bejelentette, hogy a szalagcím kedvéért francia kontingenst küld, ahogy arra
hajlamos, lehetetlen volt már visszalépnie attól, amit mondott.
Ugyanez a Macron, akit kormányának tagjai követtek, saját kijelentéseire a "stratégiai
kétértelműség" légkörének megteremtésében talált magyarázatot.
Hadd bosszankodjanak az oroszok azon, hogy mit értünk ezen és féljenek.
Az ilyen technikát a hadijátékokban használják, de ez általában a közvetlen és nagyon éles
konfrontáció állapotát feltételezi vagy előzi meg. Tehát az a feltételezés, hogy ez ilyen
taktikával elkerülhető, nyilvánvalóan téves. Ezért van az, hogy az USA, amely jobban érti a
felelősség szintjét, most nem különösebben hajlik arra, hogy ezt a játékot játssza.
Az ukrajnai katonai konfliktus akut szakaszának története során a Nyugat
folyamatosan emelte a lehetséges felső határát és csökkentette a kockázati
küszöböt.
Ha 2022 tavaszán azt mondták volna a nyugati stratégáknak, hogy 2024
tavaszára milyen mértékű lesz a szerepvállalásuk, valószínűleg nem hitték
volna el.