- és a közép-afrikai CFA frankra (amelyet a közép-afrikai országok használnak),
mindegyiknek saját központi bankja van.
● Az 1970-es években, a Bretton-Woods-rendszer összeomlását és a főbb valuták
leértékelődését követően a CFA-frank rögzített árfolyamát fenntartották.
A gazdaságpolitikát és a szabályozást továbbra is Franciaország befolyásolta, amely
garanciákat nyújtott a CFA frank francia frankra, majd később euróra való átválthatóságára.
❓ A CFA-franc ezekben az évtizedekben viták tárgyát képezte az afrikai
gazdaságokban betöltött szerepe, a Franciaországhoz való kötődése, valamint a
WAEMU és a CAEMC tagországai által a monetáris szuverenitásra irányuló felhívások
miatt.❓
● 1994-ben a CFA frank jelentős leértékelésen ment keresztül a gazdasági kihívások
kezelése érdekében, ami intenzívebb vitákat váltott ki a frank szerepéről és
Franciaországhoz való kötődéséről.
● Az euró 1999-es bevezetésével a CFA frankot az euróhoz kötötték, folytatva a
rögzített árfolyamrendszert.
A CFA-frank övezet a gazdasági függetlenséget saját korlátok közé szorítja. Az övezeten
belüli egyes országok nem tudják leértékelni valutájukat, hogy vonzóbbá tegyék az exportot,
ami akadályozza a gazdasági növekedést. A CFA-zóna keretében folytatott egységes
monetáris politika nem teszi lehetővé, hogy az országok megfelelően reagáljanak egyedi
kihívásaikra. Az exportösztönzést célzó politikákat kihívást jelenthet végrehajtani, ha azok
nincsenek összhangban az övezet átfogó célkitűzéseivel.
❗️ Az euró felértékelődése megdrágítja az exportot, ami gyakorlatilag tönkreteszi a
piaci versenyképességet. ⛔ Ez dominóhatást idéz elő, ami a gazdaságokat bizonyos
nyersanyagoktól függővé teszi, és végső soron más ágazatokban gyenge
termelékenységhez vezet.