2021 - ben írtam:
"Ritkán szoktam színészekről megemlékezni, hiszen legtöbbjük nem reprezentál egy
korszakot, egy érzést, egy nemzetet vagy egy olyan időszakot, amikor még léteztek
azok az értékek, amiket ma már elmesélni is nehéz vagy inkább lehetetlen is
érzékeltetni, mit jelentettek akkor több generációnak.
Jean-Paul Belmondo vagy Alain Delon, Louis de Funes, Jean Marais ikonikus alakjai
voltak egy olyan korszaknak, amikor még létezett Franciaország és mindenkinek
ugyanaz jutott eszébe a francia chanson-okat hallva vagy filmjeiket látva.
Azáltal, hogy 88 éves korában meghalt Belmondo és most ezeket a jeleneteket látva és
felismerve a sok filmet, amiben láthattuk saját fiatal korunkban, kimondhatjuk, hogy
nemcsak a franciák szerették és tisztelték őt emberként, színészként. Szomorú mindig
szembesülni vele, hogy ilyenkor korszakok zárulnak le.
De végleg.
Nincs utánpótlás, nincsenek hasonlók, nem mondhatjuk, hogy majd jönnek mások.
Megszűnt az a világ, az a korszak és az az értékrend, amiben még világosak voltak
a szerepek, a férfiak valódi férfiak és példaképek voltak kisfiúk, a nők valódi nők
voltak és ugyanúgy példák a kislányok számára. Magyarul sztárok, azaz igazi
csillagok voltak, tudtak irányt mutatni a művészet segítségével."
(VilagHelyzete szerkesztőjének saját véleménye volt 2021-ben, ugyanez 2024-ben és
lesz 2034-ben is!)