A szabadságharc bukását követően az ONB összes kívánsága
teljesült. Magyarországon 1873-ban már 482 pénzintézet, 160 különböző biztosító
intézet, de csak 164 nagyobb iparvállalat működött. Ezek szinte mind a Rothschild-
ház által irányított pénzkartellhez kapcsolódtak valamilyen módon. Az
informális pénzkartell működését irányító és végző bankárhatalom a személyi
kapcsolatokon, és a gondosan kiépített összefonódásokon keresztül biztosította
pénzügyi egyeduralmát.
A szabadságharc után az ONB és a mögötte álló nemzetközi pénzkartell
erőteljes nyomást gyakorolt a Habsburg uralkodóházra és a kormányzatra,
hogy az keményen lépjen fel az önálló magyar pénzt követelő magyar
kormánnyal szemben.
A kiegyezés után az osztrák-
magyar pénzrendszer közösségét
biztosították.Magyarország az ONB bankjegy
kibocsátási monopóliumát ugyan
formálisan nem ismerte el, a
tényleges állapot azonban az volt,
hogy az ONB által kibocsátott
bankjegyek forgalomban voltak
ugyanúgy, mint bármely más állam
pénzei.
A magyar pénzügyi és gazdasági élet irányítói a XIX. század második felében az
ismétlődő válságokat az ONB tudatos pénzügyi manipulációjának tulajdonították. A
Magyarországon rendszeresen visszatérő válságok nem termelési anarchia
következményei voltak.
A rejtőzködő szuperkartell, vagyis a pénzügyeket a háttérből irányító
érdekcsoport, idézte elő a válságokat, mégpedig úgy, hogy Magyarország
nemzetgazdaságának egészét az ellenőrzése alá vonta, és átvette a többi
alkartellnek tekinthető kisebb kartell irányítását is.