- a másik pólust pedig a társadalom tőlük függőhelyzetben lévő többi tagja alkotja.
A kétpólusú társadalomnak két változata alakult ki a XX. században: az egyik a
nyíltan diktatórikus szocialista és a másik a formális demokráciával álcázott,
ugyancsak diktatórikus kapitalista változat. Mindkét rendszer a hatalmi elit uralma
a társadalom függőhelyzetű, alávetett többsége felett.
A pártállami elit ezt az uralmat állami kényszer útján, állammonopolista-
adminisztratív eszközökkel gyakorolja. A finánckapitalizmus integrált hatalmi elitje
pedig a magánpénzmonopólium és a kamatszedés formájában történő
magánadóztatás útján uralkodik. Mindkét elituralom azonban szégyenlős, ezért
szépítgetőn vagy szocialista, vagy kapitalista demokráciának nevezi magát.
A HÁLÓZAT általában nem kormányoz közvetlenül, de mindenki, akinek
döntőszerepe van a hatalom gyakorlásában, az valahogyan kapcsolódik a
HÁLÓZAT-hoz és annak így vagy úgy a befolyása alatt áll.
Az új világrend tehát elitista, központilag vezérelt társadalom lesz, mert a
HÁLÓZAT nem bízik a tömegdemokráciában, "a nép kormányzásában, a nép
által, a népért", ahogyan azt Lincoln, egykori amerikai elnök megfogalmazta.
A HÁLÓZAT a könnyebbik utat, a társadalom tudatának a manipulálását választotta
a tömegtájékoztatási eszközök tulajdonba vétele, befolyásolása és ellenőrzése
révén. Miközben folyik az alapvető emberi jogot képező sajtószabadság és a sajtó
függetlenségének a propagandisztikus dicsőítése, a valódi sajtószabadságot most
már nem a szervezett államhatalom, hanem a szervezett magánhatalom
veszélyezteti.
Ma már nem az állami hatóság cenzúráz, hanem a
magánpénzvagyon.
Lester F. Ward professzor a "Tiszta Szociológia" c.
könyvében idézi John Swintont a New York Times egykori
főszerkesztőjét, aki egy new yorki sajtóbanketten többek
között ezeket mondotta:
"Amerikában nincsenek független újságok,
kivéve talán egy-két vidéki lapot. Tudom,
és Önök is tudják, hogy senki nem mer
közülünk igazán őszintén írni, mert ha
megtennénk, ezeket a cikkeket sohasem
nyomtatnák ki.