ki. Beágyazódott a Birodalmi Bank „általános tanácsába”, „amelynek tizennégy
tagjának felét a szövetségesek országai delegálták”.
A 132 milliárd aranymárkára rúgó jóvátételi fizetés, amelyet a kivéreztetett
Németországnak lehetetlen volt teljesíteni, és amihez a szövetségesek
ragaszkodtak, kínálkozott kiinduló pontként. Felételezték, hogy a német gazdaság
újra elindul.
Az ehhez szükséges hiteleknek azonban kizárólag anglo-amerikai hiteleknek
kellett lennie, hogy a németeket tökéletes ellenőrzésük alatt tartsák.
A valutareformmal összefüggésben, a birodalmi márka stabilizálásához Schacht
leállította a belső hitelezést, és ezzel megnyitotta az utat a nyugati hitelek előtt,
amelynek következményeként végül Németország pénzforgalmában egy csepp saját
sem volt.
A jóvátétel
A new yorki Morgan bankház által
kidolgozott Dawes-tervvel, amelyet a Morgan-házbeli
Owen Young terve módosított, milliárdos hitelek folytak
Németországba 1924-től, többnyire az USA-ból, kisebb
részt Nagy-Britanniából. A hitel egy része felfújt
kamatok mellett az államhoz, másrészt az iparhoz
került, hogy a gazdaságot fellendítsék. Az állam a
hitel némely részét infrastruktúrára fordította, a
legtöbbet azonban a jóvátételre. 1924.-31 Németország a Dawes és Young terv
keretében 33 milliárd aranymárka hitelt vett fel az USA-tól és 36 milliárdot fizetett ki
jóvátételre.
A Young terv aranyban követelte a törlesztést, kölcsön fedezeteként lefoglalta
a reálgazdaságot és ingatlanokat.Ennek köveztében a német gazdaság
mélypontra jutott és 8 millió munkanélküli lett.
Owen Young támogatta Roosevelt United Europian vállalkozását. A jóvátételi
pénzek 3/4-t 3 Wallstreet-i bankház kezelte a Dillon, Read,and Harris; Forbes;
National City Company ebből is finanszírozták az I.G.Farben létrehozását amely a
német hadianyag 95 %-t állította elő.
1925 - ben megalakul az I.G.Farben a Rothshild ügynök Max Warburg
segítségével igazgató Paul Erlich aki maga is zsidó. Standard Oil-nak ipari
alkohol monopóliuma van Németországban az I.G.-n keresztül. Amerikai I.G.
igazgató tanácsában Walter Teagle /Standard Oil Co.és Roosvelt barátja, Paul
Warburg /FED/, Edsel Ford, John Foster Dulles/ Amerikai Pénzjegynyomda
vezetője/, Charles Mitchell /a Rockefeller National City Banktól/, Carl Bosch, Herman
Metz /Bank of Manhattan igazgatója.