A jóvátétel mértékét illetően a szakértők adatai különböznek. Antony C. Sutton
szerint Németország 1924. és 1931. között nagyjából 36 milliárd márka jóvátételt
fizetett és kb. 33 milliárd hitelt kapott. Guido G. Preparata a hitelt 1930-ig 28 milliárd
dollárra teszi,a jóvátételt pedig 10,3 milliárdra. Carrol Quigley szerint az 1924-1931.
közötti hitelek összege 18,6 milliárd márka, a jóvátételt 10,5 milliárd márka volt.
Minden esetben a jóvátételt messzemenően vagy teljesen hitelből finanszírozták,
hogy Németország kívánatos gazdasági fejlődését megkönnyítsék.
„Emlékezzünk arra, hogy ezt a rendszert a nemzetközi
bankárok hozták létre. Más embereknek pénzének (az amerikai
befektetők pénzének) kölcsönzése Németországnak, ezeknek a
bankároknak nagyon nyereséges volt. Ezeknek az amerikai
kölcsönöknek a segítéségével Németország újra fel tudta építeni
iparát és a világ második legjobbikává tudta tenni. (...)
Ezeknek a kölcsönöknek a segítségével Németország
(jóvátételi-) hitelezői képesek voltak arra, hogy megfelelő
áruk vagy szolgáltatások szállítása nélkül a (saját) háborús
adósságaikat Angliának és az Egyesült Államoknak
megfizessék. A deviza államkötvények formájában került Németországba, aztán
jóvátételként tovább Olaszországba, Franciaországba és Nagy-Britanniába, és végül
a háborús adósságok visszafizetéseképpen az Egyesült Államokba.
Onnan aztán további kamatteherrel, ismét Németországba irányították – és így
tovább.
„Ami a rendszerben a gond egyedül az volt, hogy a) összedőlne, ha az Egyesült
Államok megszűnne hitelezni, és b) hogy a köztes időben az adósságot csak az
egyik számláról a másodikra tolnák, de senki se kerül valójában közelebb a
fizetőképességhez. (...) Ezáltal igazából semmi sem volt szabályozott, de a
nemzetközi bankárok a mennyben érezték magukat a díjak és jutalékok tartós
bevételétől.”
Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a finanszírozók időnként levették a
bankárkalapjukat és helyette új kalapokat vettek fel – államférfiakként. Államférfiként
dolgozták ki a Dawes- és a Young-tervet, hogy a jóvátételi fizetések „problémáját”
megoldják, és bankánként helyezték ki a hiteleket.
A kartellek felépítése
Az anglo-amerikai pénzügyi világ műveleteinek lényeges része volt az ipari
kartell-rendszer felépítése Németországban.
„A három legnagyobb hitelt, amelyet a húszas években a Dawes-terv idején a