Edsel Ford Walter Teagle Paul Warburg
A szintetikus benzin és robbanóanyagok német gyártásának ellenőrzése, a
modern hadviselés két alapvető bázisterméke, tehát a második világháború alatt
két konszern, annak az IG Farben és az Egyesült Acélművek kezében voltak,
amelyeket a Wall Street kölcsöneivel a Dawes-terv alatt hoztak létre. Az AEG nagy
kartellje is legalább 35 millió dollár kölcsönt kapott. Legalább 30%-a a General
Electric amerikai konszern tulajdonában volt, amelynek vezető alkalmazott Owen
Young, szintén Morgan-bankár, áll a Young-terv mögött és aki aztán az AEG egyik
külföldi igazgatója lett Németországban.
Ezen kívül amerikai katonai segélyt nyújtottak Németországnak az Opel és a
Ford autógyárak, amelyek a General Motors, illetve a Ford Motor Company Detroit
tulajdonában voltak. Mindkét üzem a hitleri Németország legnagyobb tankgyártója
volt.
„A nácik 1936-ban adómentességet biztosítottak az Opelnek, hogy a
General Motorsnak lehetővé tegyék a termelésbővítést.”
Nem volt véletlen, hogy Németországot a versaillesi szerződés keretében
fokozatosan felfegyverezték.
„Minél alaposabb és modernebb a felszerelés, annál rombolóbb a német
hadsereg, annál véresebb a háború, annál hatalmasabb a szövetségesek előre
látható győzelme (...) és annál radikálisabbak és tartósabbak az anglo-
amerikaiak hódítások.
A Dawes-terv mögött nem áll sem hazaárulás, sem kapzsiság, hanem egyedül az a
távlati cél, hogy egy előre látható ellenséget erősen felfegyverezzenek, hogy
azt egy (későbbi) háborús konfrontáció során ....ismét leverjék.”
De ehhez még az ébredő „ politikai álruhába bújt vallásos, antiszemita szektát (azaz
az NSDAP-t) közvetlenül is támogatták, amelynek középpontjában látható volt a
kellően fanatikus vezető-harsona, mintha egyfajta „ gonosz Frankenstein lenne,