német származású cégek, illetve jellegzetesen német családi vállalkozások
voltak.
A Thyssenen és a Kindorfon kívül főként német multinacionális cégekről volt szó –
azaz az IG Farben, az AEG, a DAPAG (Német-Amerikai Petroleum AG), stb.
Ezeket a multinacionális cégeket a húszas években amerikai kölcsönökkel
építették fel és a harmincas években ezeknek amerikai igazgatói voltak és
ezekben magas volt az amerikai résztulajdon.
A Hitler-szimpatizáns Henry Ford , Wolfgang Zdral szerint, évi 50.000 birodalmi
márkát utalt születésnapi ajándékként Hitler Kölner Bankhaus J.H. Stein-nél
vezetett magánszámlájára.
Nem véletlenül tüntette ki Hitler Henry Fordot a Német Sas Rend
Nagykeresztjével, azzal a legmagasabb kitüntetéssel, amely külföldinek
odaítélhető. A Thyssen AG-ben nem volt amerikai résztulajdon, azonban Fritz
Thyssen 1931-ben az NSDAP-nek 250.000 birodalmi márka hitelt nyújtott az
August-Thyssen hollandiai leányvállalatán keresztül, amely szoros pénzügyi
érdekeltséggel kötődött a new yorki Harrimans családhoz, amely a Wall Street
pénzügyi közösség prominens tagja volt.
„Minden okunk meg van azt feltételezni, hogy Harrimanék tudtak
arról, hogy a Thyssen támogatja a nácikat.”Ki volt valójában ez az ember? Soha nem fogjuk
megtudni?
Az 1932- 1933 - as években a 30%-os amerikai
résztulajdonnal bíró AGE egyik igazgatója, Friedrich
Flick, 150.000 birodalmi márkát utalt közvetlenül az
NSDAP-nek. 1932. májusában néhány vállalkozó
Hitlerrel való híres „Kaiserhof találkozóján”, közöttük
volt az IG Farben és az amerikai IG Farben, több mint
500.000 birodalmi márka jött össze, amelyet Rudolf
Hess Deutsche Bank-nál vezetett számláján
helyeztek el.
- februárjában Hermann Göring házában gyűlt össze a német gazdaság krémje.
Hjalmas Schacht ezen a helyen 1,3 millió birodalmi márkát gyűjtött be az általa
létrehozott „Vagyonkezelői Különleges Számlán”. Ebből kellett Hitler március 5-i
választási kampányát finanszírozni. „Ebbe a választási kampány- kasszába, írja
Antony Sutton, zömmel amerikai-náci-kapcsolatok fizettek be.