A kartellhez tartozó német gyárakat a 2. világháború során nem bombázták. Az
A. E. G. és az I. T. T. németországi üzemeit csak véletlenül találta el nagy ritkán egy-
egy bomba. Földig rombolták viszont a Brown Boveri-t Mannheimben, és a
Siemensstadt-ot Berlinben, mert ezek német tulajdonban voltak. Ezt a tényt
erősítette meg 1947-ben az a szakértői bizottság, amelyet John K. Galbraith, George
Ball és Paul Nitze vezetett.
Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy az A. E. G. élén álló Rathenau és a General
Electric-et irányító Swope hasonló elgondolásokkal rendelkezett arra vonatkozóan,
hogy miként kell az államot saját korporációs céljaik elérésében használni. A
General Electric sokat fektetett be Hitlerbe és hatalmas nyereségre tett szert
ebből a beruházásából, de még a 2. világháború utáni felelősségre vonást is
sikerült elkerülnie.
A Standard Oil németországi leányvállalata a Deutsche-
Amerikanische Petroleum A. G. (DAPAG) 94%-ban a
Standard Oil tulajdona volt. A DAPAG-nak Németország-
szerte voltak kirendeltségei. Kőolajfinomítója volt
Bremenben, a központja pedig Hamburgban működött. A
DAPAG emberei részt vettek a náci rendszer legbelsőbb
köreiben, úgymint a Keppler-körben és a Himmler Baráti-
körben. A DAPAG igazgatója Karl Lindemann, a
Nemzetközi Kereskedelmi Kamara németországi
részlegének az elnöke volt. Ugyancsak igazgatósági tagja
volt számos banknak, köztük a Dresdner Banknak és a
Deutsche Reichsbank-nak. A Standard Oil tehát bizalmi
emberekkel rendelkezett náci Németország felső hatalmi
köreiben.
A multinacionális óriás, az International Telephone and Telegraph Company, az I.
T. T., 1920-ban jött létre. A Morgan érdekeltségbe tartozott és számos
dokumentálható tény bizonyítja, hogy a Morgan-csoport által ellenőrzött vállalatok a
- század során mindig tevékenyen vettek részt a háborús és forradalmi
események befolyásolásában, valamint az Egyesült Államok politikájának
irányításában. Nincs rá írásos dokumentum, hogy az I.T.T. közvetlenül adott volna
pénzt Hitlernek és a náci pártnak az 1933-as hatalomra kerülésig.
Arra viszont számos adat van, hogy Heinrich Himmler részére pénzösszegeket
folyósított nemcsak 1930-ban, hanem a 2. világháború idején is az I.T.T. német
leányvállalatain keresztül.
Az I. T. T. igazgatója, Sosthenes Behn, 1933. augusztusában
találkozott először Hitlerrel Berchtesgaden-ban. Az I. T. T. ekkor
jelentős részesedést szerzett magának a német hadiiparban,
beleérve a repülőgépgyártást is. Ez a hadiipari együttműködés
jelentős haszonnal járt, és a profitot át lehetett utalni az amerikai
anyavállalathoz.A Rockefeller csoport érdekkörébe tartozó Standard Oil of New
Jersey nem finanszírozta Hitler hatalomra kerülését, viszont